Tényekkel, adatokkal nehéz vitatkozni, ezért egyre inkább úgy tűnik, a kormány számára az a legkényelmesebb, ha nincsenek adatok. Talán nem véletlen, hogy a közfoglalkoztatásról és a külföldre ingázókról is beszámoló első féléves munkaerőpiaci KSH-jelentés publikálása több hetet csúszott, és mint kiderült, a szegénységi statisztikákat sem hozták nyilvánosságra. Utóbbit a hivatalos indoklás szerint „emberi erőforrás hatékonyság és költségtakarékosság” miatt nem adta ki egyelőre a statisztikai hivatal.
A KSH újabban azonban nem csupán adateltitkolásban, hanem a statisztikák kreatív tálalásában is jeleskedik. Itt van például az Idősügyi Tanács október elsején, az idősek világnapján tartott alakuló ülése, amelyen Orbán Viktor büszkén sorolta a kormány nyugdíjasok érdekében tett eddigi lépéseit. Hangsúlyozta, hogy “Magyarország ma már elég erős ahhoz, hogy egy európai gazdasági válság idején is meg tudja őrizni a nyugdíjak értékét". A kormány idősekhez való viszonyáról pedig elmondta, hogy “használjuk az idősek meglévő élettapasztalatát, rutinját és bölcsességét arra, hogy beépíthessük azt a sok-sok év alatt fölhalmozott tudást és tapasztalatot a mostani fontos kormányzati döntésekbe”. A világnap apropóján a KSH is ki is jött egy rövid kiadvánnyal, amelynek bevezetője a statisztikai anyagokban nem megszokott módon összecsengett a miniszterelnöki beszéddel: “A primitív társadalmakban, ahol az élelem megszerzésének képessége volt a legnagyobb érték, az idősebbek sorsa nem alakult kedvezően. Azok a társadalmak, ahol a tudást, az élettapasztalatot értékelték, az öregeket is megbecsülték.”
A kiadvány ezek után megállapítja, hogy “A magyar nyugdíjasok szegénységi kockázata alacsony (…) Jelenleg a nyugdíj a legstabilabb jövedelem, rendszeressége és kiszámíthatósága miatt az idősebb nemzedéket kevésbé érintik a társadalom egyéb csoportjait sújtó nehézségek.” Való igaz, hogy a társadalomnak vannak olyan nem nyugdíjas korú rétegei, akik súlyosabb élethelyzetben vannak. Ugyanakkor fontos részletesebben is megnézni, hogy milyen is a nyugdíjasok stabil helyzete. Ugyanebben a kiadványban említik, hogy “A nyugdíjas háztartások bevételeinek nagy részét felemésztik a lét és az egészség fenntartásához elengedhetetlen kiadások.” Ebből következően nem véletlen, hogy minden ötödik 65 év feletti nem engedheti meg magának, hogy megfelelően fűtse a lakását; 41 százalékuk nem tud kétnaponta húst, vagy halat tenni az asztalára és tízből nyolc nyugdíjas nem tud elmenni egy 1 hetes üdülésre (a munkával töltött évtizedek után pedig igazán megérdemelné).
A nyugdíjrendszer fenntarthatósága szempontjából lényeges, hogy a társadalom aktív (15-64 éves korosztály) tagjainak mennyi nyugdíjast kell eltartani járulék-befizetéseikkel. Az eltartási teherről a KSH kiadványa elmondja, hogy “a háború óta gyakorlatilag nem változott, mivel az idősek egyre gyarapodó számát a 15 év alatti fiatalok számának hasonló arányú csökkenése kíséri.”
Akkor tehát nem kell aggódniuk a munkaképes korúaknak (15-64)? Minden a legnagyobb rendben van? Egyáltalán nem. A lényeg itt nem a teher változatlansága, hanem az, hogy a társadalom elöregedése megállíthatatlannak tűnik. Míg 2000-ben 100 gyermekre 85 idős jutott, addig 2012-ben már majdnem 117.
Nagyon úgy tűnik, hogy a jövő nyugdíjasai sok jóra nem számíthatnak az állami nyugdíjrendszert illetően. Orbán Viktor emlékeztette az Idősügyi Kerekasztal tagjait arra, hogy “Az Alaptörvénybe beleírtuk azt, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. (…) de ez nincs még végigvezetve a magyar jogrendszerben, hogy pontosan mi is következik ebből az alkotmányos passzusból. Szerintem erről érdemes lenne szintén beszélnünk majd a jövőben”.
A kormányfő lényegében tehát beismerte, hogy - a 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári vagyon einstandolásakor tett ígéretekkel szemben - az állami nyugdíj egyre kevésbé lesz képes biztosítani a minimális életkörülményeket.
