Szembesítés

Kész Zoltán Országgyűlési képviselő írása

Tudják, mi a belépő ahhoz, hogy fideszes politikus szóba álljon bárkivel is? Kell hozzá néhány milliárd - akinek nincs, az számukra nem létezik. Mára oda jutott a korrupcióra épülő állampárti rendszer, hogy leplezetlenül csak a pénz érdekli őket.

Amikor nyilvánosságra került, hogy Orbán Viktor miniszterelnök egy kormányhatározattal elvette Veszprémtől a 8-as és 82-es főút összekötőjére, valamint a viadukt megépítésére hangzatosan beígért forrásokat, azonnal megkerestem a város polgármesterét, hogy miként tudunk együttműködni a város és a térség érdekében. Az volt a célom, a politikai nézeteltéréseket félretéve közösen beszéljük át a feladatokat, hogy mit tehetünk a beruházások megvalósulásáért. Ebben a teljesen abnormális politikai közegben - talán túl naivan és hibásan - azt gondoltam, hogy Veszprém érdekében egy csapatba tudunk kerülni Porga Gyula polgármesterrel. Hogy focis hasonlattal éljek: bár az én független státusom és az ő fideszes klubhovatartozása miatt egymás ellen is meccselünk, "Veszprém válogatottjában" együtt, közös taktikai utasítások alapján kellene dolgoznunk.

Ehhez képest az történt, hogy a polgármester a "taktikai megbeszélésre" berendelte a Veszprémben népes Fidesz-médiát. Soha nem voltam a nyilvánosság ellen, így aztán most is beleegyeztem abba, hogy a médiamunkások jelen legyenek a megbeszélésen, holott tudtam: ezzel a konstruktív együttműködés esélye elúszott. Igazam lett, Porga Gyula nem polgármesterként, hanem Fidesz-politikusként találkozott velem, és vállalhatatlan politikai értékrendjéből tartott termékbemutatót.

Mit is akart Porga Gyula eladni nekem, nekünk?

Porga Gyula egyértelművé tette, nem látja szükségesnek, hogy Veszprém érdekében egyeztetéseket folytasson a térség országgyűlési képviselőjével. Úgy fogalmazott: legközelebb akkor keressem, ha konkrét fejlesztést hozok a városba. Túl azon, hogy ez pökhendi hang, szerintem vállalhatatlan álláspont is, amely jól mutatja a Fidesz züllöttségét: ők úgy látják, a politikai teljesítmény egyetlen fokmérője a pénz. Porga Gyulához ezek szerint csak az juthat be, aki pénzt hoz. És mi van akkor, ha gondokkal kapcsolatos egyeztetési szándékkal keressük önt? Akkor zárva az ajtó? Vagy akkor is fizessünk? Fix az összeg vagy százalék? Szégyentelenül mutatta meg pártja működésének lényegét, a szerzés mindenek felettiségét, ami politikai filozófiájuk alapja. Nem csoda, hogy korrupciógyanútól hangos a veszprémi sétálóutca, hogy Némedi Lajos alpolgármester már a házfelújítása számláit lobogtatja, miközben a hírek szerint számlákat foglal le a rendőrség önkormányzati intézményekben. De izgalmas lenne, ha mindkettőben ugyanaz a cég lenne a főszereplő!

Egyvalamit elfelejt a polgármester: az országgyűlési képviselőt feneketlen pénztárcának tekintő modell a legutóbbi választáson megbukott. A veszprémiek erre az uram-bátyám világra mondtak nemet, amikor engem, egy politikai eliten kívüli, ellenzéki képviselőt választottak meg a mutyivilág jelöltjével szemben. Lenézi saját választóit az, aki azt hiszi, hogy a felvilágosult, értékrendjére büszke Veszprém polgárai júdásforintokra vágynak. Bukásra van ítélve az, aki úgy hiszi: az embereket csak az érdekli, hogy mennyi pénz folyik be a városba, nem pedig az, hogy az miként van elköltve. Nyilván azt is eldöntik a választók, hogy a minden konkurencia megsemmisítésre épülő Fidesz-rendszerben mekkora lobbiereje van egy ellenzéki képviselőnek, és hogy ezért a rendszer vagy az egyén felelős-e. Eldönthetik azt is, hogy a Brüsszelből érkező uniós forrásokra - mert ne feledjük: az ide érkező fejlesztési pénz nagy része ilyen - az értelmetlen üzengetés-e a helyes válasz. Eldönthetik, hogy jó-e az a rendszer, amelyben egy jogaitól teljesen megfosztott önkormányzati rendszerben (lásd még: államosított iskolák, központosított adóbevételek) a pártpolitikus polgármester nem mer kiállni a veszprémiek önállósága mellett, hanem csendben tűri a megaláztatásokat. Sőt, politikai teljesítménye a vezér előtti hajbókolásból áll.

Kész Zoltán Forrás: index.hu

Az én politikai, emberi értékrendem más. Én hiszek az önkormányzatok önállóságában, a helyi közösségek erejében. Hozzám bekopogtathatnak az emberek, meghallgatásra találnak. Ha gondjuk jogalkotási kérdéseket vet fel, akkor a parlamentben emelek szót értük. Támogatom az iskolákat, ha már a Klik rossz gazdájuk, és alapítványt hoztam létre tehetséges diákok támogatására, mert a saját vagyon nem csak gyarapítható, áldozni is lehet belőle a közjó érdekében. Kész törvénymódosítási indítványaim vannak a fiókomban, amelyeket fideszes párttársai lesöpörtek, de nem baj, ahogy önök eltakarodnak a hatalomból, elő lehet venni azokat.
Az én politikai értékrendembe az sem fér bele, hogy másokat hibáztassak a saját impotenciámért. Ahogy Navracsics Tibor kegyvesztett lett, mert szembe mert menni az ostoba pártközponti utasítással és kiállt az európai értékekért, a várost parkoló pályára állította a Fidesz. Ahol pedig véletlenül mégis építenek valamit, ott kitúrják a helyi vállalkozót, hogy a kínait vagy a párt által delegáltat hozzák helyzetbe.

Az én politikai értékrendem karakán. Vállalom a nyilvánosságot, még ha készületlenül is ér. Viszont nagyon szívesen megnézném, ahogy a választókat felülről oktatók a szőnyeg szélén állva "lobbiznak" a Fidesz-pártközpontban. A lobbizás eredményét úgysem láthatom.

Az én politikai értékrendem szerint egy szerződés komoly dolog. Ha a miniszterelnök egyoldalúan felrúgja - ahogyan Orbán Viktor tette a Modern városok program milliárdos beruházási ígéreteit visszavonva -, akkor nem térdre rogyva könyörgök, nem az ellenzéki képviselőre mutogatok, hanem megírom Orbán Viktornak: kedves miniszterelnök úr, mi itt vidéken megszoktuk, hogy álljuk a szavunkat, betartjuk vállalt kötelezettségeinket, és öntől is ezt várjuk.

Egy város vezetése nemcsak a pénzről szól, hanem a helyi közösségről, ennek a nagy múltú városnak a szabadságáról és önrendelkezéséről. Hallotta valaki Porga Gyulát tiltakozni az önkormányzatok bedarálása ellen? Miféle polgármester az, aki ebben az ügyben lapít? Miféle polgármester az, aki a több ezer veszprémi által megválasztott helyi képviselővel nem hajlandó együttműködni? Aki csak a budapesti urainak akar megfelelni a veszprémiek helyett?

Az én politikai értékrendembe nem fér bele a lopás, márpedig a Fidesz gazdaságpolitikájának átfogó neve: korrupció. Ezt most Porga Gyula hivatalosan be is jelentette: akkor vagy partner, ha pénzt hozol. Akkor bejutsz hozzám, akkor megbeszélhetjük, hogy mindenkinek jó legyen. Csakhogy az országnak, a városnak ez nem jó. Az országnak, a városnak az önök hatalomgyakorlási módszere, a korrupció kifejezetten káros. Tiszta közéletre van szükség, de önök nem is értik, hogy mi az. Elárulom: az első lépés az, hogy mindenki előtt szélesre tárja az ajtaját.

Eredetileg megjelent:

http://www.sztarklikk.hu/kozelet/a-penz-szaga-belepodij-a-polgarmesterhez/284751

Újraközölve a szerző hozzájárulásával

A Fidesz-KDNP kormánykoalíció mindent megtett az elmúlt évben, hogy meggátolja az ellenzék népszavazási kezdeményezéseit. Ennek érdekében még olyan antidemokratikus eszközök használatától sem riadt vissza, mint az Erdősinét kísérő kopasz férfikar, akik fizikailag megakadályozták, hogy Nyakó István időben benyújthassa a vasárnapi zárvatartásról szóló kérdését. Ennek ellenére néhány ellenzéki kezdeményezés sikeresen hitelesítve lett, ezek közül az egyik a Kész Zoltán veszprémi független képviselő által benyújtott kérdés az állami cégeknél bevezetendő 2 millió forintos bérplafonról. A fizetések korlátozása azért nagyon fontos ügy, mert Orbán Viktor és a Fidesz egyik kiemelt politikai ígéretéről és annak megszegéséről szól.

Orbán „Szélkakas” Viktor

A következőket mondta a miniszterelnök 2010. június 8-án az Országgyűlésben, a kormány gazdasági akciótervének ismertetése során:

„19. intézkedés: havi bruttó 2 millió forint fizetési plafon bevezetése az állami költségvetési szférában, beleértve ebbe a Nemzeti Bankot is. [...] Nem tartom elfogadhatónak, hogy miközben az ország komoly kihívásokkal néz szembe, ma ezeknél az intézményeknél előfordulnak havi 4, 5, sőt, esetenként 7 millió forintos fizetések is.”

A bejelentést követően a Fidesz keményen nekiment Simor András jegybankelnöknek a magas fizetése miatt, amelyet a miniszterelnök túlzottan magasnak tartott. Érdekes, hogy 2015-ben Polt Péter legfőbb ügyész felesége már ugyanebben a Nemzeti Bankban 5 millió forintot kereshetett havonta, ez azonban nem zavarta a kormánypártokat.

Orbán eredeti ígéretéből akkor gyorsan törvény is született és a Fidesz valóban bevezette a 2 milliós bérplafont az állami tulajdonú cégeknél. Azonban hamar kiderült, hogy az önmérséklet nem erőssége a pártnak. A következő években a cégvezetők fizetésük mellé több milliós prémiumokat vehettek fel, a kormány így kerülte meg folyamatosan saját szabályozását és saját miniszterelnökének ígéreteit.

2015-ben aztán a Fidesz megunta a kerülőutakat és nyíltan megszüntette a 2 milliós bérplafont. A tavalyi év szeptemberétől az állami tulajdonú cégeknél a pénzügyi szektorban 5 millió, az energetikában 4 millió, mindenhol máshol 3 millió forint az elérhető legmagasabb jövedelem, plusz ennek 20%-a adható prémiumként.

Még ugyanebben az évben a kormány úgy döntött, a MÁV menedzsment bérét még tovább szeretné növelni és ehhez meglepő megoldást választott: Egy rendelettel a MÁV-ot átsorolták a pénzügyi szolgáltató kategóriába, aminek egyetlen lényegi következménye az volt, hogy a vezetőségi bérek így már elérhetik az 5 millió forintot.

Matolcsy György forrás: nol.hu

Később, egy 2016 februárjában benyújtott Fideszes törvényjavaslat Matolcsy György jegybankelnök fizetését 5 millió forintra emelte, az alelnökökét 4,5 millió forintra – ezzel az elnökségi bérek több mint duplájukra növekedtek. Egyébként ez volt az a módosító, amely lehetővé tette volna, hogy Matolcsy eltitkolja, mire költi az MNB az adófizetők pénzét, ha az Alkotmánybíróság nem lép közbe.

Erről szól a népszavazási kérdés

A Lopásgátló népszavazás 2 milliós bérplafonról szóló kérdése az Orbán Viktor és a Fidesz által tett ígéreteket kéri számon. A kormány most azzal érvel, hogy a piaci bérekhez igazítaná a fizetéseket, ez azonban nem állja meg a helyét. A politikai megfontolásból kinevezett, gyakran piaci tapasztalattal egyáltalán nem rendelkező vezetők (lásd MNB) bérét a mi adónkból fizetjük. A MÁV esetében például minimális dolgozói béremelés és év végi járatritkítás mellett duplázódott meg a menedzsment fizetése. Ez nem a piachoz való igazodásról szólt, hanem a zsebek megtöméséről.

Korábban a miniszterelnök is egyet értett azzal, hogy a mi adónkból ne fizessünk ki pofátlanul magas béreket. Vajon a népszavazáson hogy fog voksolni?

A KLIK létrehozásával a kormányzat célja az oktatás költségeinek csökkentése és ezzel párhuzamosan a képzés színvonalának kiegyenlítése volt, azaz hogy az országban a közoktatás minden résztvevője, lakóhelytől függetlenül azonos, lehetőleg magas színvonalú oktatásban részesüljön. 2013. január elsejétől nagyfokú központosítás kezdődött amikor KLIK működésének megkezdésével átvette az intézményfenntartó szerepét a települési önkormányzatoktól. Az intézkedés nem nevezhető indokolatlannak, a fentebb említett probléma, hogy az eltérő erőforrásokkal rendelkező önkormányzatok sokszor nem képesek a megfelelő minőséget biztosítani a közoktatási intézményekben, mellett pont kerülhetett volna a tanári fizetések széles szórásából származó feszültségek végére is.

A kezdeti célkitűzés, vagyis hogy centralizált, költséghatékony koordinációval működtetnek egy magas színvonalú közoktatási rendszer azonban nem valósult meg. Az utóbbi három évben egyre növekvő költségek mellett egyre gyengébb minőségű oktatásban részesülnek a fiatalok, sokszor a nélkülözhetetlen anyagi feltételek hiánya miatt, mint például a kréta, a papír, az írószer. Ez nagymértékben köszönhető az állami pénzek pazarló és korántsem költségkímélő felhasználásának.

forrás: Költségvetési Felelősség Intézet Budapest kfib.hu

A KLIK induló évében az előirányzott költségvetési támogatás szerint 411,93 milliárd forintból gazdálkodott volna, az év végére viszont a valós költségek fedezésére 489,937 milliárd forintra kellett kibővíteni a KLIK költségvetését. A vélt és valós költségek között tehát több mint 18%-os eltérés tapasztalható. A következő évben az előirányzott támogatás 496,244 milliárd forintra rúgott, viszont a költségek ismét meghaladták a keretet és a kormányzatnak ismét 97,687 milliárd forintot kellett belepumpálnia a KLIK-be. Az alultervezettség ebben az esetben 16,4% volt. A 2015-ös tervezet szerint a KLIK 532,716 milliárd forintból gazdálkodik. Tehát ha csak az előirányzott költségvetési támogatásokat nézzük, a 2014-es évben 20%-kal nőttek meg a kiadások, míg 2015-ben valamivel kevesebbel, 9,76%-kal.

A növekvő fenntartási költségek mellett viszont azt láthatjuk, hogy a Fidesz kormányra kerülése óta 609 775 Ft-ról a KLIK indulásának évére 600 484 Ft-ra csökkent egy általános iskolákban tanuló diákra eső állami támogatás. Ugyanez az adat a középiskolások tekintetében 549 144 Ft-ról 438 706 Ft-ra csökkent 2010-től 2013-ra. A kormányzat tehát egy általános iskolás gyermek esetében 9 291 Ft-tal, míg egy középiskolás tanuló esetében 110 438 Ft-tal költött kevesebbet 2013-ban mint három évvel korábban. Kijelenthetjük tehát, hogy a költségek lefaragása sikeresen megtörtént, csak a diákok kárára. A csökkenés azzal is magyarázható, hogy a kormány úgy próbálta helyrehozni hibás politikáját, vagyis a KLIK működéséből származó hatalmas mínuszokat, hogy közben a közoktatásra szánt pénzeket csökkentette, így az egy főre vetített állami ráfordítás is csökkent.

forrás: EMMI

A KLIK 2016-ra előirányzott költségvetési támogatása 549 436,2 milliárd Ft, ami közel 17 milliárd Ft-tal haladja meg ismét az előző évi költségvetést. A fentebb említett adatokat érdemes abban az összefüggésben is vizsgálni, hogy egyfelől nőnek a KLIK költségei és párhuzamosan csökken a közoktatásra fordított támogatás, hogy Magyarország GDP-adatai folyamatos növekedést mutatnak, másrészt hogy csökken az infláció és a közoktatási intézményekben tanuló diákok száma is. Mindezek alapján egyértelmű, hogy az oktatási intézmények valós költségeinek felmérése és finanszírozása egyetlen centralizált szerv által nem működtethető jól. Amikor a Pedagógusok Sztrájkbizottsága az iskolák önállóságáról beszél, valójában a KLIK feleslegességét fogalmazza meg. Nem nehéz belátni, hogy egy települési önkormányzat a fennhatósága alatt álló közoktatási intézmény valós költségeinek felmérésében, továbbá saját erőforrásainak feltérképezésében sokkal nagyobb rálátással rendelkezik mint az óriási pénzeket és hibás becsléseket, döntéseket hozó KLIK. A megoldás tehát a részleges vagy teljes decentralizáció, annak érdekében, hogy csökkenjenek a közoktatás fenntartásának felesleges pluszköltségei. A KLIK gazdálkodását – ha egyáltalán megtartható az intézmény - átláthatóbbá kell tenni, ugyanis jelenleg nincs semmilyen beszámolási kötelezettsége az iránt, hogy a költségvetési támogatásból mire mennyit fordít. A most már tendenciának nevezhető finanszírózási alultervezés elkerülése érdekében szükséges lenne a közoktatási intézmények valós költségeinek felmérését az önkormányzatok kezébe adni, hiszen itt áll rendelkezésre a legtöbb információ.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a kormány 2012-es elképzelése a költséghatékonysággal, minőségbiztosítással kapcsolatban a gyakorlatban teljes kudarcot vallott és a kitűzött cél szöges ellentéte valósult meg. A hibás döntések és irányítás következtében a korábbiaknál jelentősen magasabb költségeket generált a KLIK aminek következtében túllépték a meghatározott költségvetést és a közoktatási intézményekben nem tudtak eleget tenni a felmerülő költségeknek, megnőttek a kifizetetlen számlák, menetrendszerűen késnek a tanári fizetések és az iskolák nem jutnak hozzá a nélkülözhetetlen dologi feltételekhez.

Egy olyan új képzési terv jelent meg a Magyar Közlöny 2016. február 15-én közzétett 18. számában, amelynek célja párthű utánpótlást biztosítani a közigazgatási kárderek számára. A rendelet az államtudományi képzési terület alap-és mesterképzési szakjainak meghatározásáról és azok képzési és kimeneti követelményeiről szól. Ezen szakok a 2015. június 30.-án elfogadott törvénymódosítás szerint csak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen hallgathatók. Szintén ez jogszabály vettette fel egy új osztatlan képzés kialakításának szándékát, államtudományi osztatlan mesterképzési szak néven, ami a jogászokhoz hasonlóan a 10 félév tanulmány elvégzése után doktori címet biztosít a hallgatóknak. Az indoklás szerint azért szükséges e szak létrehozása, mert a jogászképzés már túlságosan eltávolodott az állammal kapcsolatos tudományoktól és alig kerülnek szóba képzésük során.

NKE Ludovika főépület átadása Fotó: Orbán Viktor Facebook

A törvényjavaslat benyújtása előtt nem történt egyeztetés a szakmai szervekkel (Magyar Tudományos Akadémia, Magyar Rektori Konferencia, jogi karok), így júniusban a karok dékánjai tiltakozásukat fejezték ki a szak létrehozásával kapcsolatban. Véleményük szerint a jogászképzésnek nélkülözhetetlen része az államtudomány oktatása és a kettő egymástól elválaszthatatlan, ezért az államtudományi oktatás feltételei eddig is adottak voltak a jelenlegi képzés keretei között. A szakma tiltakozása szokás szerint nem érdekelte a kormányt, és megszületett az új szakkal kapcsolatos rendelet. Jogosan merülhet fel a kérdés, valójában mi célja lehet a kormánynak e képzés létrehozásával?

A Közlönyben részletesen megtalálható a szak tantervének leírása. A képzés célja röviden összefoglalva olyan, a közigazgatás és az állam működését ismerő szakemberek képzése, akik átlátják a politikai, társadalmi, gazdasági és emberi tényezőket az állam működésében. A tematika így egyfajta átmenet képez a jogászképzés és a politológia között, bár ezek a képzési területek csak az alapozó tárgyak között szerepelnek. A legnagyobb hangsúly a magyar közigazgatás megismerésén van, a szakmai törzsanyag jelentős részét az ezzel kapcsolatos ismeretkörök teszik ki. A diplomához egy francia, német vagy angol komplex középfokú nyelvvizsga elegendő, megszerzése doktori címmel jár, amelynek jelölése Doctor rerum politicarum.

Kifejezetten meglepő a szak angol elnevezése: Master of Political Sciences (a politikatudományok mestere), ami nem igazán következik a magyar „államtudományi mester” elnevezésből. Ez a furcsa keverék szak talán ebbe a nemzetközi kategóriába fért csak bele, de az elnevezés nem éppen helytálló. A képzésről már a tanterv ismerete nélkül, kizárólag a tematika alapján kijelenthető, hogy a politológiával és a politikatudománnyal való a kapcsolata meglehetősen felszínes. Igazságtalan és megtévesztő az, hogy egy 5 éves képzés során, ami elsősorban nem a politikatudománnyal foglalkozik, itthon és külföldön valaki annak mestereként, sőt doktoraként mutatkozhat be – úgy, hogy a doktori címet a hagyományos társadalomtudományi képzések hallgatói egyébként több éves tudományos munkával szerezhetik csak meg.

A valódi cél tehát nyilvánvalóan nem egy új, minőségi társadalomtudományi szak létrehozása volt. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem szoros kapcsolatban van a kormánnyal (értsd: háromszor annyi pénz jut egy hallgatóra, mint más intézményben), így a Fidesz a közszolgák képzésének monopolizálásával politikai befolyást szerez már az állami alkalmazottak tanulmányai felett is. Nem titkolt célja az államtudományi szaknak, hogy a közszférának termeljen szakembereket, de vajon a hagyományos jogász, közgazdász, politológia szakon végzettek nem képesek ellátni a közszolgálati feladatokat? A Fidesz kormány a hosszú távú jövőbe fektet, és egyértelműen olyan rendszerhű kádereket akar kiképezni, akik előnyben indulnak majd a közigazgatásban betölthető magas szintű pozíciókért. Ismét arról van szó, hogy a kormány igyekszik kiterjeszteni politikai befolyását az élet minden területére. Az új szak létrehozásának üzenete egyértelmű: a jövőben csak olyanok vegyenek részt az állam működtetésében, akik a Fidesz és a KDNP világnézetét és ideológiáját követik.

Persze van egy másik kézenfekvő magyarázata is az új képzés létrehozásának: Könnyen megszerezhető doktori címeket osztanának a már jelenlegi káderek és utódjaik számára. Bármelyik elmélet is bizonyul igaznak, az ilyen felülről erőltetett, központilag kitalált, a munkaerőpiaci igényekkel köszönőviszonyban sem lévő képzések csak rombolják a hazai felsőoktatás minőségét.

Vendégszerzőnk, Petrovszki László írása

Orbán Viktor február 28.-i évértékelő beszédében Berlint, Moszkvát és Ankarát említette a magyar külpolitika három viszonyítási pontjaként. A miniszterelnök kijelentése összecseng az elmúlt másfél kormányzati ciklus külpolitikai irányvonalával, amelyet a keleti nyitás politikájaként szokás emlegetni. A kormányfő vasárnapi beszédében tovább erősítette ezt az eddig követett stratégiát és bár a nyugat és kelet közötti egyensúly fenntartásáról és a béke megőrzéséről beszélt, a gyakorlatban a magyar külpolitika súlypontja egyre inkább tolódik keleti irányba. A Fidesz-KDNP rendre azzal érvel, hogy nyomós gazdasági érdekek ösztönzik az Oroszországhoz és Törökországhoz való közeledést, azonban a tények azt mutatják, hogy az autoriter rendszerekkel való szövetséget nem a nemzeti érdek, hanem Orbán Viktor politikai szükségletei igénylik.

Kiemelt partnerek

Az Oroszországgal való viszony szorosabbra fűzése rendre rosszallást vált ki a nyugati szövetségesek részéről, amit az Orbán-kormány igyekszik egyfajta függetlenségi harcként beállítani. Ez a politikai narratíva azonban nem tényekre, csak kommunikációs trükkökre épül. Ha meg akarjuk ítélni, mi áll a hazai gazdaság érdekében, akkor inkább adatokra érdemes támaszkodnunk. Mire van inkább szüksége Magyarországnak: Az orosz vagy az EU tagállamok gazdaságára?

2014-ben a magyar export 78,1%-a az Európai Unió 28 tagállamába irányult és az import 75,0% érkezett onnan.

forrás: ksh

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Magyarországon megtermelt javak túlnyomó többségét más tagállamoknak adjuk el, illetve elsősorban tőlük is vásárlunk.

A kormány rendszeresen azt kommunikálja, hogy a hazai export élénkítésére törekszik, ennek tükrében azonban az unióval való viszonyunk kárára történő orosz közeledés teljesen hibás koncepciónak látszik. A tíz legfontosabb exportpartnerünk között sem Törökország, sem Oroszország nem jelenik meg.

forrás: ksh

Látható, hogy az első tíz ország között jelentős túlsúlyban van a Németországba irányuló export, több mint a teljes kivitel egynegyede. Annak ellenére, hogy az Orbán-kormány nem törekszik jó viszonyt ápolni az USA-val (emlékezzünk a kitiltási botrányra és az az követő diplomáciai ütésváltásra), az Egyesült Államokban több magyar terméket tudunk eladni, mint Oroszországban, ami fel sem került a 10-es listára.

Ha a legfontosabb importpartner államokat vizsgáljuk, Törökország itt sem szerepel, Oroszország azonban előkelő helyet foglal el. A hazai import 7%-a érkezik az oroszoktól, ez azonban még mindig elenyésző Németország 25,2%-os részesedéséhez képest.

forrás: ksh

A másik Unión kívüli állam a 10 legfontosabb partner között Kína, 5% körüli részesedéssel. Az orosz és kínai import így a teljes behozatal kb. 12%-át teszi ki, ezzel szemben az EU 28 tagállamokból érkezik a teljes érték 75%-a.

Ezek az adatok a jelenlegi állapotokat írják le, de jogos kérdés lehet, érdemes-e hosszú távon szorosabbra fűzni a magyar-orosz viszonyokat? Ha megvizsgáljuk az előrejelzéseket, az orosz gazdaság továbbra is válságban van és a következő két évben is zsugorodni fog a gazdaság.

A török gazdasággal szemben az előrejelzések sokkal optimistábbak, az ország uniós szinten is fontos kereskedelmi partnernek számít, ezért ebben az esetben – szigorúan gazdasági szempontból – Ankara valóban potenciális partner. Ennek ellenére a statisztikák alapján nem folyik élénk kereskedelem a két ország között. Ez azzal magyarázható, hogy a keleti nyitásnak valójában kevés köze van a gazdasághoz.

Hátsó szándék

Az adatok azt mutatják, hogy külkereskedelmi szempontból a keleti nyitás gazdaságilag nem káros, de nem is szükségszerű, sőt indokolatlan. Ami aggasztóvá teszi az Orbán kormány törekvéseit az az, hogy marginális gazdasági célok elérése érdekében az ország politikai tőkéjét áldozza fel. Az autoriter, antidemokratikus rezsimekkel ápolt jó viszony egyértelmű károkat okoz az ország megítélésének a valóban fontos nyugati kereskedelmi partnereink között, és abban az Európai Unióban, ahonnan 2014 és 2020 között 7080 milliárd forint fejlesztési forrás érkezik az országba.

Orbán szerint nem kell választanunk, egyensúlyoznunk kell. A valóságban azonban a miniszterelnök folyamatosan politikai gesztusokat tesz Putyin felé, miközben egyre élénkebben kritizálja az Európai Unió vezetőit. Teszi ezt egy olyan időszakban amikor Oroszország és az unió között folyamatosan élesedik a viszony, ennek pedig előbb-utóbb hatása lehet Magyarország pozíciójára is.

A keleti nyitás nem a gazdasági előnyökről, a tényleges nemzeti érdekről szól, hanem a Fidesz-KDNP kormánykoalíció saját politikai céljairól. Arról, hogy a nyugaton elfogadott, demokratikus és piaci elvekkel homlokegyenest ellentétes intézkedések bevezetéséhez Orbán szövetségeseket szerezzen. Erre pedig csak olyan elnyomó, autoriter, és fél-autoriter rendszerek alkalmasak, mint a Putyin és az Erdogan rezsimek.

A Lázár János által bejelentett bürokráciacsökkentő terv, amelynek célja a közigazgatás hatékonyabbá és olcsóbbá tétele, elsőre kifejezetten jó kezdeményezésnek tűnhet, hiszen Magyarországon a foglalkoztatottak több, mint 10%-a dolgozik a közszférában. Kifejezetten magas ez a szám, ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek a dolgozóknak a bérét – mivel a költségvetést az adóbevételek tartják fenn - a versenyszféra munkavállalóinak kell kitermelnie.

Forrás: Eurostat

Az állami bürokrácia visszavágása ezért hazánkban nem csak indokolt, de szükséges is, azonban a kormány jelenlegi terveitől mégsem várhatunk sok jó. Az eddigi információk alapján úgy tűnik ugyanis, hogy Lázár János nem csökkenti, csak átrajzolja a magyar bürokratikus rendszert, de az érdemi válaszokkal a kormány szokás szerint adós marad.

A központosítás nem csökkenti a bürokráciát

A kiszivárgott tervek nagyrészt arról szólnak, hogy több, eddig önálló intézmény megszűnik, sok esetben jogutódjuk az őket irányító minisztérium lesz. Ilyen szempontból a bürokrácia leépítése gyakorlatilag egy újabb módja a központosításnak – csak most nem a közoktatásban, hanem más területeken történik. Persze van ráció abban, hogy a méretgazdaságosság elve szerint olcsóbbá válhatna így bizonyos feladatok elvégzése, az eddigi tapasztalatok alapján azonban erre nem számíthatunk. Az Orbán kormány által megalkotott csúcsminisztériumi rendszerben még kiemelten fontos ágazatok sem rendelkeznek önálló tárcával és a felelős miniszter gyakran szakmailag nem kompetens a felelősségi körébe tartozó területekkel kapcsolatban. Ez pedig olyan pazarló és hibás kormányzati lépésekhez vezet, mint például a közoktatás centralizációja. Ezeket a csúcsminisztériumokat eredetileg a hatékonyabb és olcsóbb közigazgatás jegyében hozta létre a kormány, de eddigi teljesítményük alapján teljes kudarcot vallott. Most ráadásul többletfeladatokat örökölnek majd a megszűnt háttérintézményektől, ami csak ennek a téves csúcsminisztérium koncepciónak az értelmetlen folytatását jelenti. A közoktatásban hasonló ötletek alapján hozta létre a kormány a a KLIK-et, azt a szörnyintézményt, amely megalakulása óta súlyos finanszírozási gondokkal küzd és a hatékony közigazgatás tökéletes ellenpéldája.

A bürokrácia nem csak a közigazgatásban foglalkoztatottak számáról szól

Tény, hogy rengetegen kapnak fizetést a központi költségvetésből, az ő béreiket pedig, mint már említettük, szükségképpen a versenyszférában dolgozó adófizetőknek kwell kitermelnie. Azonban ez csak tünete a valós problémáknak. Magyarországon túlzott mértékű adminisztratív teher hárul, mind a magánemberekre, mind a vállalkozásokra, a cégalapítás elképesztő anyagi és adminisztratív terhei például súlyosan rombolják hazánk versenyképességét. A kormány azonban a két kérdést igyekszik összemosni, háttérintézmények összeolvasztásával és leépítésekkel eleget tenni a bürokrácia beígért visszavágásának. Ennek elképzelhető, hogy lesz valamilyen költségcsökkentő hatása, de a bürokratikus útvesztők nem rövidülnek majd, fenntartásukhoz pedig továbbra is sok dolgozóra lesz szükség. Ezért a hivatalok megszűnésével a közalkalmazottak száma átmenetileg lecsökken majd, azonban amikor a minisztériumok és az egyéb jogutód intézmények nem bírnak el a pluszfeladatokkal, kénytelenek lesznek további munkaerőt felvenni és ott tartunk majd ahonnan kiindultunk.

A jól kivitelezett, igazi bürokráciacsökkentés nem intézmények megszüntetésével és leépítéssel kezdődik, hanem az állami feladatok megszüntetésével és racionalizálásával. Ez egyszerre csökkenti az állampolgárok, a vállalkozások és a közigazgatás terheit, olcsóbb, gyorsabb és könnyebb ügyintézést tesz lehetővé. Kevesebb intézményt igényel és kevesebb közalkalmazottat. Azt, hogy a Fidesz nem ezt fogja tenni, jól mutatja Lázár János minapi bejelentése, mely szerint a kormány további közműszolgáltatások államosítását tervezi.

Nem lesz bürokráciacsökkentés, amíg a Fidesz van kormányon

Az Orbán kormánynak lételeme a bürokrácia: Az egyre szélesebb körű államosítás, a központosítás, a folyamatos túlszabályozás mind segítik abban, hogy politikai befolyását a magánszféra és a piac egészére kiterjessze. Politikai érdeke fűződik ahhoz, hogy a lehető legtöbb embert tartsa függésben és gazdasági érdeke fűződik ahhoz, hogy minél több állami pozíciót ajándékozhasson szövetségeseinek. A Fidesz ezért nem akarja visszavágni a mindennapi életünkre rátelepedő, túlburjánzó állami bürokráciát, legfeljebb kicsit átszabja, hogy Lázár Jánosnak legyen bejelenteni valója a jövő heti kormányinfón is.

A napokban Németh Szilárd erősen kritizálta a bíróság döntéseit vörösiszap perben és a Hagyó ügyben hozott felmentő ítéletekkel kapcsolatban. A volt rezsibiztos a bírói függetlenséget "liberális követelmények" nevezte és az átláthatóság és elszámoltathatóság elvárásával állította szembe. Németh egyértelművé tette, hogy a Fidesz nem ért egyet az ítéletekkel és még lehetséges törvénymódosítást is kilátásba helyezett – eznnek tartalmát azonban nem fejtette ki bővebben. Csatlakozott a véleményéhez később Lázár János is, aki szerint mélyrepülésben van az igazságszolgáltatásba vetett hit Magyarországon.

Németh Szilárd ex-rezsibiztos. Forrás: 444.hu

Liberális követelmény

Valóban liberális követelmény a bírói függetlenség elve, bár pontosabb lenne inkább demokratikus követelménynek nevezni. Ez az elv hivatott biztosítani, hogy az eljáró bírók mindenféle külső befolyástól mentesen hozzák meg döntéseiket. A bírói függetlenséget így a demokrácia egyik alapkövének is tekinthetjük: Ahol érvényesül, ott nem lehet például koncepciós perekben, politikai alapon elítélni ártatlan állampolgárokat, Ha Németh Szilárd és a kormány nem akarja tiszteletben tartani a bírói függetlenséget, az komoly veszélyt jelent a magyar demokráciára nézve.

Hasonlóan fontos elv az említett átláthatóság és elszámoltathatóság is, azonban ezek nem a függetlenséggel szemben, hanem azzal párhuzamosan kell, hogy érvényesüljenek. A különböző jogorvoslati és fellebbezési lehetőségek által a hibás ítéletek korrigálhatóak, a tárgyalások pedig a média nyilvánossága előtt zajlanak. Adott esetben érezheti úgy egy politikus, hogy a rendszer hibásan működik és változtatni kell, de úgy beállítani a helyzetet, mintha választanunk kellene kettőt a három elv közül, demagóg és teljes mértékben antidemokratikus.

Amikor a Kúria elnöke a bírói függetlenség védelmére kelt, Lázár János azzal válaszolt, hogy Darák Péter nem tilthatja meg az állampolgároknak, hogy megvitassanak egy bírói ítéletet. A miniszter kijelentése teljesen abszurd, hiszen Darák levelében erről szó sincsen, azonban a kormánypárti nyilatkozatokat nyomásgyakorlásnak, a bírói munka befolyására tett kísérletként értékeli – jogosan.

Politikai függésben az ügyészség

Németh Szilárd kijelentései nem csak nem férnek össze a modern demokratikus értékrenddel, de a rezsibiztos teljesen el van tévedve a valós problémával kapcsolatban is. A bíróság a vörösiszap perben például jelezte, a felmentő ítélet oka az, hogy az ügyészség nem a valódi felelősökkel szemben emelt vádat. Ha a Fideszt valóban zavarja, hogy a 10 ember halálát követelő katasztrófa felelősei szabadlábon vannak, akkor a saját embereivel feltöltött ügyészségen kell kezdenie az átalakításokat.

Normális esetben ugyanis nem csak a bíróságok, de az ügyészség is független, politikától mentes szervezet – nem emel vádat politikai megrendelésre és nem is mulasztja el a vádemelést törvénysértés esetén.

Ezzel szemben magyar ügyészség jelenleg teljes mértékben kézi vezérelt, vezetője Polt Péter legfőbb ügyész, aki a 90-es években még a Fidesz színeiben próbált meg parlamenti mandátumhoz jutni – sikertelenül. A korrupciós ügyek felderítésében Polt kinevezése óta alulteljesít az ügyészség: A köztudottan botrányos trafik koncessziók esetében a számos, nyilvánosan is elérhető bizonyíték ellenére is azt állapította meg, nem történt hivatali visszaélés. A Quaestor ügyben a Polt vezette szervezet a végsőkig várt az intézkedéssel, így Tarsoly Csabát csak több mint két héttel a botrány kitörése után vette őrizetbe a rendőrség. A cégvezető ezzel időt kapott arra, hogy átrendezze a vállalat tulajdonosi viszonyait. Az említett példák mellett a magyar ügyészség és a hatóságok függetlenségét erősen megkérdőjelezi a Transparency International által készített tanulmány is.

Ha az ügyészi függetlenség lerombolása után a bírói függetlenséget kikezdése a hazai demokrácia és minden állampolgár számára súlyos következményekkel járna. Ha Németh Szilárd, Lázár János és a Fidesz kormány valóban aggódnának az igazságszolgáltatás működése miatt, akkor nem a függetlenséget, hanem a politikai befolyást próbálnák csökkenteni a rendszerben. A mostani nyilatkozatok alapján azonban a kormány inkább tovább rombolja a rendszert, igyekezve annak minden elemét a Fideszt kiszolgáló hűséges intézménnyé alakítani.

A kisebbik kormánypárt számára korábban sem volt idegen, hogy ideológiai indíttatásból, teljesen irracionális ötleteit a hazai társadalom egészére erőszakolja, az állampolgárok hangos tiltakozása ellenére is.

A törpepárt most a magyar népességfogyás – egyébként nagyon is valós és súlyos – problémájára állt elő teljesen felháborító és káros javaslatokkal. Közöttük a legismertebb a 30 év feletti gyermekteleneket sújtó, úgynevezett „szingliadó” ötlete. Múlt héten nyilvánosságra került a párt Benda József által jegyzett tanulmánya, amely a szingliadó mellett más rémisztő ötletekkel is foglalkozik. Benda például jó ötletnek tartaná minden 10 főnél többet foglalkozó munkahelyre népesedési biztos kinevezését. Korábbi hírek szerint a javaslatok között szerepelt az is, hogy az állami vezető pozíciók betöltése a nők esetében legalább három gyermek vállalásához legyen kötve.

A KDNP később a gyermektelenség adóztatásától nyilvánosan elhatárolódott, azonban félő, hogy a vasárnapi zárva tartáshoz hasonlóan újra előkerülnek ezek az elvetemült ötletek.

Szingliadó

A kizárólag a 30 éven felüli, gyermektelen állampolgárokra kirótt új adónem ötlete nem új, de a gyakorlatban csak a Szovjetunióban és a keleti blokk néhány másik országában alkalmazták, még az előző évszázadban. A gyermektelenségnek számos magánéleti oka lehet, hogy az állam egy adott élethelyzetet ilyen formában büntet, az a magánszférába való felháborító mértékű beavatkozás. Ráadásul a Magyarországon bevezetett családi adókedvezmény miatt a gyermektelenek jelenleg is több adót fizetnek. Nagy különbség van azonban a családok terheinek csökkentése és az új adónembe csomagolt zsarolás között.

Népesedési biztosok

Ma hazánkban körülbelül 31 ezer, 10 vagy annál több főt foglalkoztató gazdasági szervezet működik. A népesedési biztosok feladata lenne, hogy ezeknél a vállalatoknál ellenőrizzék a 35-42 éves nők munkaterhét. Ezzel legfeljebb azt érhetné el a kormány, hogy sok kisvállalkozás 10 fő alá csökkentse a munkavállalói számát. A javaslat azért is értelmezhetetlen, mert a munkavédelmi kérdésekkel felelős hatóság foglalkozik. Nehéz belátni, hogy kereszténydemokraták a hatóság munkájával, vagy a jelenlegi szabályozással elégedetlenek, akkor miért nem ezeken változtatnak, 31 ezer álmunkahely teremtése helyett.

Három gyerek kötelező vállalása a nőknek az állami vezetői pozíciók betöltéséhez

Az ötlet érdekessége, hogy bár a gyermeknemzéshez férfiakra is szükség van, az új követelmények kizárólag a nőkre vonatkoznának. Ez a nőkkel szemben erősen diszkriminatív megoldás ráadásul teljesen irracionális. Az állami szféra vezetőit közpénzből fizetjük, így az alkalmasságukkal kapcsolatban jogosan támaszthatunk magas feltételeket: szakmai felkészültség, a jogrend tiszteletben tartása, és így tovább. Azonban az, hogy kinek hány gyermeke született nem minősíthet senkit, sem szakmai, sem emberi szempontból – még ha a KDNP így is gondolja. Az ötlet is abszurd, hogy adott esetben egy kevésbé alkalmas jelölt, pusztán a családi állapota miatt kerüljön vezető pozícióba.

Valódi megoldásra van szükség

A népességfogyás valóban komoly problémát jelent nem csak itthon, hanem a fejlett világ számos más országában is. Közpolitikai eszközökkel nehéz megoldani a problémát, főleg ha a Fidesz-KDNP a múlt század szovjet és kínai népesedéspolitikájából merít ihletet. Vannak modern alternatívák is a demográfiai visszaesés kezelésére: Svédországban sikeresen fordították meg a csökkenő termékenységi rátát, egy olyan támogatási programmal, amely több elemében is szöges ellentétben áll a kisebbik kormánypárt elképzeléseivel. A svédek kiemelten kezelték a nők munkaerő piaci helyzetének javítását, fejlesztették a gyermeknevelést segítő infrastruktúrát. Nincs központilag erőltetett családmodell, egyéni alapon jár a gyermekvállalás támogatását célzó segítség. A létrehozott rendszer nem bünteti a gyermektelenséget, de támogatja a családalapítást.

Azok a kereszténydemokrata javaslatok, amelyek a napokban nyilvánosságra kerültek, nem csak nem oldanák meg Magyarország demográfiai problémáit, hanem elmélyítenék a helyzetet. Nem csak a csökkenő születésszám miatt zsugorodik a magyar népesség, hanem az elképesztő ütemben növekvő elvándorlás miatt is. Eddig a fiatalok a magasabb bérek és a jobb minőségű oktatás miatt vándoroltak nyugatra. A KDNP most az itthon maradóknak adna még néhány okot, hogy elmeneküljenek az országból.

Kép forrása: parkocka.hu

A Fidesz-KDNP kormánykoalíció november végén érdemi egyeztetés nélkül, gyorsított eljárásban módosította az alig egy hónapja érvényben lévő Közbeszerzési törvényt. A változtatás – talán az orbáni családbarát politika jegyében - lehetővé teszi a kormányzati tisztségviselők közeli rokonai számára, hogy közpénzekre pályázhassanak. A törvényjavaslat heves kritikákat váltott ki az ellenzéki pártok és a sajtó körében – a legközkedveltebb példa szerint az új szabályozás teremt lehetőséget arra, hogy Orbán Viktor kormányfő veje, Tiborcz István a közpénzből finanszírozott állami megrendelésekre a továbbiakban is akadálytalanul pályázhasson.

Tiborcz István és Orbán Viktor, Fotó: Orbán Viktor

Magyarországon az állami szerepvállalás kifejezetten magas a beruházások terén, így a közbeszerzési eljárások során komoly mennyiségű közpénz sorsa dől el. Mindeközben a nemzetközi szervezetek egybehangzó véleménye szerint jelentős méreteket ölt a korrupció. Ilyen körülmények között az erre vonatkozó szabályok bármilyen lazítása semmiképp sem szolgálja az adófizetők érdekeit.

„Életszerű” és „családbarát” politika

Az elfogadott módosítás két szempontból változtatja meg a Közbeszerzési törvényt: Míg eredetileg a Polgári Törvénykönyv szerint meghatározott hozzátartozók voltak kizárva a közbeszerzésekből, ezt az „egy háztartásban élő közeli hozzátartozókra” szűkíti. Emellett valamelyest kiszélesíti azon vezető politikusok körét, akikre a szabály alkalmazandó.

Az általános felháborodásra válaszul Kovács Zoltán kormányszóvivő úgy fogalmazott: „Így életszerű és így betartható”. Elmondása alapján az eredeti szabályozás túl sok személyt – megfogalmazása szerint „fél Magyarországot” – zárta ki a közbeszerzéseken való részvételből, ez pedig alkotmányjogi aggályokat is felvetett.

Kovács Zoltán szavainak könnyű utána számolni. Az eredeti szöveg 31 olyan vezető tisztségviselőt nevesített, akiknek a hozzátartozói nem vehettek részt a közbeszerzési eljárásban. Tegyük fel, hogy egy szerencsés vezető politikus, aki házas, élnek a szülei, két házas testvére, három házas gyermeke, tőlük 3-3, összesen 9 unokája van. Házastársának szintén élnek a szülei, és két testvére is van. A szabályok szerint így 26 olyan hozzátartozója van, aki nem pályázhat közpénzre az eredeti szabályok szerint. Nyilvánvalóan a valóságban ennyi hozzátartozója ritkán van valakinek, de a biztonság kedvéért számoljunk úgy, mintha mind a 31 tisztségviselőnek ennyi lenne.

Tehát 31 darab 27 fős családról van szó, akik így a közbeszerzés folyamatából ki lennének zárva. Ez 31 x 27 = 837 személy összesen. Ez a szám a magyar lakosság töredéke, nyilvánvalóan messze nem a „fél ország”. Figyelembe véve, hogy a családtagok jelentős része valószínűleg nem akar közbeszerzési pályázatokon indulni, az érintettek köre ennél is kisebb. Ez alapján Kovács Zoltán indoklása egyáltalán nem volt megalapozott, a törvény módosítása pedig emiatt biztosan nem volt szükséges. Tovább egyszerűsíti ennek a 31 családnak a helyzetét az „egy háztartásban élő” kitétel beiktatása. Amíg a vérségi kapcsolatokon változtatni nem tudunk, addig külön háztartásba költözni – legalább papíron – kifejezetten egyszerű.

Kovács Zoltán és Gulyás Gergely ezen kívül alkotmányjogi aggályokat emlegetett, egészen pontosan vállalkozási szabadság korlátozását. Az alkotmánybíróság azonban már korábban megállapította, hogy az Alaptörvény vonatkozó M) cikke nem tekinthető az alkotmány által biztosított alapjognak.

Orbán Viktor később a parlamentben a képviselők kérdéseire válaszolva azt mondta, hogy a jelenlegi közbeszerzési törvény Európában a legszigorúbb. Nehéz lenne nem vitatkozni ezzel a kijelentésével. Ennek a szabályozásnak egyetlen valós eredménye lehet: A kormány továbbra is korlátlanul befolyásolhatja a közbeszerzési pályázatok eredményeit, a Fidesz-KDNP vezető politikusaihoz közel álló kör továbbra is komoly előnyben marad a magyar állampolgárok 99%-hoz képest és továbbra is közpénzből gyarapíthatja a vagyonát. Úgy tűnik, a kormány családbarát politikája valójában csak 31 család érdekeit védi.

Tényekkel, adatokkal nehéz vitatkozni, ezért egyre inkább úgy tűnik, a kormány számára az a legkényelmesebb, ha nincsenek adatok. Talán nem véletlen, hogy a közfoglalkoztatásról és a külföldre ingázókról is beszámoló első féléves munkaerőpiaci KSH-jelentés publikálása több hetet csúszott, és mint kiderült, a szegénységi statisztikákat sem hozták nyilvánosságra. Utóbbit a hivatalos indoklás szerint „emberi erőforrás hatékonyság és költségtakarékosság” miatt nem adta ki egyelőre a statisztikai hivatal.

A KSH újabban azonban nem csupán adateltitkolásban,  hanem  a statisztikák kreatív tálalásában is jeleskedik. Itt van például az Idősügyi Tanács október elsején, az idősek világnapján tartott alakuló ülése, amelyen Orbán Viktor büszkén sorolta a kormány nyugdíjasok érdekében tett eddigi lépéseit. Hangsúlyozta, hogy “Magyarország ma már elég erős ahhoz, hogy egy európai gazdasági válság idején is meg tudja őrizni a nyugdíjak értékét". A kormány idősekhez való viszonyáról pedig elmondta, hogy “használjuk az idősek meglévő élettapasztalatát, rutinját és bölcsességét arra, hogy beépíthessük azt a sok-sok év alatt fölhalmozott tudást és tapasztalatot a mostani fontos kormányzati döntésekbe”. A világnap apropóján a KSH is ki is jött egy rövid kiadvánnyal, amelynek bevezetője a statisztikai anyagokban nem megszokott módon összecsengett a miniszterelnöki beszéddel: “A primitív társadalmakban, ahol az élelem megszerzésének képessége volt a legnagyobb érték, az idősebbek sorsa nem alakult kedvezően. Azok a társadalmak, ahol a tudást, az élettapasztalatot értékelték, az öregeket is megbecsülték.”

A kiadvány ezek után megállapítja, hogy  “A magyar nyugdíjasok szegénységi kockázata alacsony (…) Jelenleg a nyugdíj a legstabilabb jövedelem, rendszeressége és kiszámíthatósága miatt az idősebb nemzedéket kevésbé érintik a társadalom egyéb csoportjait sújtó nehézségek.” Való igaz, hogy a társadalomnak vannak olyan nem nyugdíjas korú rétegei, akik súlyosabb élethelyzetben vannak. Ugyanakkor fontos részletesebben is megnézni, hogy milyen is a nyugdíjasok stabil helyzete. Ugyanebben a kiadványban említik, hogy “A nyugdíjas háztartások bevételeinek nagy részét felemésztik a lét és az egészség fenntartásához elengedhetetlen kiadások.” Ebből következően nem véletlen, hogy minden ötödik 65 év feletti nem engedheti meg magának, hogy megfelelően fűtse a lakását; 41 százalékuk nem tud kétnaponta húst, vagy halat tenni az asztalára és tízből nyolc nyugdíjas nem tud elmenni egy 1 hetes üdülésre (a munkával töltött évtizedek után pedig igazán megérdemelné).

A nyugdíjrendszer fenntarthatósága szempontjából lényeges, hogy a társadalom aktív (15-64 éves korosztály) tagjainak mennyi nyugdíjast kell eltartani járulék-befizetéseikkel. Az eltartási teherről a KSH kiadványa elmondja, hogy “a háború óta gyakorlatilag nem változott, mivel az idősek egyre gyarapodó számát a 15 év alatti fiatalok számának hasonló arányú csökkenése kíséri.”

Akkor tehát nem kell aggódniuk a munkaképes korúaknak (15-64)?  Minden a legnagyobb rendben van? Egyáltalán nem. A lényeg itt nem a teher változatlansága, hanem az, hogy a társadalom elöregedése megállíthatatlannak tűnik. Míg 2000-ben 100 gyermekre 85 idős jutott, addig 2012-ben már majdnem 117.

Nagyon úgy tűnik, hogy a jövő nyugdíjasai sok jóra nem számíthatnak az állami nyugdíjrendszert illetően. Orbán Viktor emlékeztette az Idősügyi Kerekasztal tagjait arra, hogy “Az Alaptörvénybe beleírtuk azt, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. (…) de ez nincs még végigvezetve a magyar jogrendszerben, hogy pontosan mi is következik ebből az alkotmányos passzusból. Szerintem erről érdemes lenne szintén beszélnünk majd a jövőben”.

A kormányfő lényegében tehát beismerte, hogy - a 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári vagyon einstandolásakor tett ígéretekkel szemben - az állami nyugdíj egyre kevésbé lesz képes biztosítani a minimális életkörülményeket.