Három éve annak, hogy a magánpénztári nyugdíjvagyon államosításának utolsó lépéseként 2011. júliusában elindult a reálhozamok kifizetése és ezzel a kormány végleg felszámolta a magyar nyugdíj-rendszer azon pillérét, amelyre a jövőben leginkább lehetett volna építeni. Azóta kiderült: az állam által átvett 3000 milliárd forint lényegében elveszett úgy, hogy közben az államadósság nem csökken érdemben. Valójában azok jártak jól, akik kevés jól jövedelmező magánpénztárnál maradtak, míg az állami rendszerbe átlépők körében teljes a bizonytalanság.
Egy friss felmérés szerint minden ötödik átlagjövedelemmel rendelkező magyar rendkívül pesszimista azzal kapcsolatban, hogy idős korában lesz-e elég pénze fedezni a felmerülő kiadásait. Az emberek negyede pedig arra számít, hogy nyugdíjas éveiben gyermekei anyagi támogatására lesz szüksége. Gyakorlatilag minden gondolkodó ember arra számít, hogy az állami felosztó-kirovó típusú nyugdíjrendszerek össze fognak omlani.
Az Eurostat 2012-es adatai szerint a magyar nyugdíjasok a nyugdíj előtt állók keresetének csupán 58 százalékát kapják meg nyugdíj formájában. Ez az EU-28 átlagánál jobb arány és hasonló a régiónkban kapott értékekhez. Ugyanakkor tudjuk, sokszor leírták (de sokan még nem értik): a rendszer hosszútávon fenntarthatatlan. Egy ideig még ugyan foltozható a járulékok emelésével, a korhatár kitolásával, azonban biztosra vehető, hogy az állam évek múlva nem tud majd ilyen „bőkezűen” bánni saját nyugdíjasaival. Az Európai Bizottság előrejelzése szerint 2050-re a nyugdíjak és a nyugdíjazás előtti keresetek közötti olló jelentősen nyílik majd hazánkban, arányuk 25 százalékponttal csökkenhet. Ez azt jelenti, hogy nyugdíjazás az eddigieknél jóval nagyobb életszínvonal-esést okoz majd.
Egyre többen pedzegetik, újabban például a nyugdíj és a gyermekvállalás összekötésének ötletével, hogy a nyugdíjrendszer megérett a gyökeres átalakításra. Ám bármilyen változtatást is hajt végre majd a kormány, az kijelenthető: öngondoskodás, előtakarékoskodás nélkül senki nem fog megélni nyugdíjas korában a mai fiatalok, illetve középkorúak közül. Az állam – természeténél fogva – nem lesz megoldás erre a problémára.
