December 3-án mutatta be a Transparency International az idei évre szóló Korrupció Érzékelési Indexét. A jelentés lesújtó képet fest: Magyarország a 28 EU-tagország közül a 20. helyen végzett 54 ponttal. Fényévekre vagyunk az EU tiszta országaitól (Dánia 91, Finnország 89, Svédország 89), cserében viszont közel járunk az utolsókhoz (Románia 43, Bulgária 41, Görögország 40). Ebben a vonatkozásban még igaza lehet Kósa Lajosnak: ha Fidesz így folyatatja, valóban Görögország sorsára jutunk.

Tavaly óta egy helyet még lejjebb csúsztunk a rangsorban, de ezen már nem múlik semmi. A fő problémát azok az okok jelentik, amelyeket a szervezet Magyarország kapcsán felsorol. Hogy mit is jelent például a gyakorlatban, hogy politikai befolyás alá kerültek a független intézmények? Gondoljunk csak az Állami Számvevőszék élén álló Domokos Lászlóra, aki 1991-től 2010-es kinevezéséig volt Fidesz-tag, 1998-2002 között pedig a parlamenti Fidesz-frakciójának frakcióvezető-helyettese. Ezek után nem olyan meglepő, hogy nem siet a NAV-botrány kivizsgálásával, ugye? De gondolhatunk a fideszes EP-képviselő, Szájer József feleségére, Handó Tündére, aki 2012-től az Országos Bírósági Hivatal elnöke. Hogy a Médiahatóság korábbi és jelenlegi nagyhatalmú elnökéről, Szalai Annamáriáról és Karas Mónikáról már ne is beszéljünk.

Egy másik oka a siralmas korrupciós helyzetnek a Transparency szerint a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontása. Csak egy példa: a jogköreit tekintve korlátozott és fideszes emberekkel feltöltött Alkotmánybíróság.

Egy harmadik ok: a pillanatnyi politikai érdekekre, és az egyes gazdasági érdekcsoportokra szabott jogalkotás. Gondoljunk csak a folyamatosan módosított alkotmányra, a Fideszre szabott választási törvényre, trafikok és a takarékszövetkezetek átjátszására a haveroknak, a CBA mentesítésére a kiskereskedelmi láncokat sújtó különadó alól és még sorolhatnánk.

A Fidesz gondosan lepelbe burkolta tevékenységét: szigorította a közpénzek elköltésére és a közhatalomra vonatkozó közérdekű adatok megismerhetőségét az információszabadságról szóló törvény módosításával. Ugyanakkor nem tett semmit a párt- és kampányfinanszírozás megtisztításáért.

És végül a Transparency szerint az állam látszatjogszabályokat és látszatintézkedéseket hoz ahelyett, hogy tényleges védelmet biztosítani a közérdekű bejelentőknek, és hogy gyors és hatékony fellépésre ösztönözné a hatóságokat. Erre vonatkozó példáért megint csak nem kell messzire mennünk, megint elég, ha a NAV-ügyre gondolunk. Az egy hétvége alatt lefolytatott állítólagos vizsgálat, a bejelentő beperelése, az ügyészség időhúzása, a jobboldali média volt hadjárata volt NAV-munkatárs ellen… ugye minden világos?

A korrupció és a mögötte álló okok nem csak a pillanatnyi pénzt viszik el, de hosszú távra is taccsra teszik az országot. Az állandó változó gazdasági környezet (ld. pl. magánnyugdíjak államosítása, újabb és újabb különadók) elijeszti nem csak a külföldi, de a hazai befektetőket is, kivárásra vagy menekülésre késztetve a vállalkozásokat. Ezzel romlik az ország versenyképessége, és egyre jobban lemaradunk Európától. A társadalom pedig szépen lassan szétesik: fogy a bizalom, egyre kevésbé tartjuk be a szabályokat (hiszen ha ő nem, én miért?), nő a közöny, elveszik a szolidaritás.

Közeleg az idő, amikor mindenkinek választani kell: vagy az ország, vagy a Fidesz maffiaállama.