Tisztelt Országgyűlés! Szeretném lassan mondani, hogy minden szocialista és szabad demokrata megértse: el a kezekkel a független intézményektől, el a kezekkel a független magyar bíróságtól! Áder János, 2003. november 17.

Történelmi nap volt Magyarországon 2013. március 11. Egyrészt azért, mert új korszakba lépett Magyarország: most már papírunk van arról, hogy nincs kontroll az országgyűlés fölött, és erőből azt csinálhat a kétharmad, amit nem szégyell. (Vagyis bármit, hiszen az elmúlt évek alapján nem tudjuk elképzelni, hogy bármit szégyellnének.) Másrészt pedig azért volt történelmi nap, mert teljes valójában bemutatkozott Orbán Viktor: az, hogy szóra sem méltatta az alaptörvény-módosítást, jól mutatja, mit is gondol ő kormányon, hatalmi pozícióban a jogállamiságról, jogbiztonságról, fékekről és ellensúlyokról.

Mert ahelyett, hogy ezekről beszélt volna, és a nyilvánosság előtt megindokolta volna a 4. alaptörvény-módosítást, megalázta a bíróságokat és jelenetet rendezett, hogy elterelje a figyelmet, mint a bűntudatos kisgyerek. Rögtönzött nekünk egy Mónika-showt, hogy a hülye is átélhesse: "...a bíróság döntése botrányos. Maga a botrány. De Magyarország ma már elég erős a magyarok érdekeinek érvényesítéséhez.” (Úúpsz, ez egy másik link bocs! Ez a jó!) Délután pedig azt is bejelentették, hogy aláírásgyűjtést kezdenek maguk mellett. (Majd jön idővel a békemenet is, nyugi. És hogy a rezsicsökkentés csak a kampányidőszakra lesz érvényes, hogy a választások után majd visszavonják? Majd elmagyarázza a Giró-Szász, a Kapitány vagy a Selmeczi Sütis Gabi, oszt jó napot!)

Szóval jól hazavágták egy hét alatt az olyan büdös ködös dolgokat, mint a jogállam meg a jogbiztonság. Az Alaptörvény 4. módosítása (az összes fideszes és néhány jobbikos képviselő asszisztálásával - itt a szégyenlista) tulajdonképp gittegyletet csinál az alkotmánybíróságból. Lehetővé teszi ugyanis, hogy minden kontroll nélkül az kerüljön bele az alaptörvénybe, ami a kétharmadnak tetszik. Függetlenül attól, hogy ez esetleg sért valamely alapjogot, netán ellentmond az Alaptörvény egy másik rendelkezésének. Ez volt eddig az egyik fogaskerék a fékek és ellensúlyok rendszerében.

Na, de hát mi is ezzel a baj, kérdezhetnénk, ha egyszer kevesebbet kell fizetni a fűtésért és a világításért? Mert hát egyikünk sem az alaptörvénnyel, netán a demokratikus jogaival fűt, nem? És bár egyesek szerint az ilyesmi ideák fáklyaként lobognak, azért ilyen fényben nem lehet olvasni, szó se róla. Vagyis kit érdekel mindez a belvárosi libsiken kívül?

A rögvalóság az, drága polgártársaim, hogy ez bizony mindenkit érint. Szakadjunk el kicsit az emelkedett környezettől, jöjjünk ki a parlamenti patkóból, és fordítsuk le magunknak, mi is történt hétfőn. Valaki azt mondta, hogy ő bizony magasról tesz arra, hogy mit mond pár jelmezes hülye. Hiszen ő jobban tudja, mi az igazság! Megoldja ezt majd ő maga, okosba’, nincs itt semmi látnivaló. Az áldozat családja bosszút áll a tettesen (vagy akit annak hisz), mert leszarja a bíróságot. A házmester megtartja a pénzt, amit a társasháztól csent el (esetleg a bírósági ítélet ellenében aláírást is gyűjt maga mellett a ház lakói körében, a szuper felújításokra hivatkozva - amik közben neki csurrant-cseppent). Aki siet, áthajthat a piroson, mert miért ne (a zavaró gyalogosokat esetleg elüti vagy elveri közben).

Mi rajzolódik ki előttünk? Egy olyan ország képe, ahol a bíróság döntéseit senki nem tartja be. Mert miért tartsam be én, ha a másik sem teszi? És pláne, ha a kormány sem tartja be? Hát hülye leszek én adót fizetni? Ezt üzeni sajnos polgárainak Orbán Viktor és a kormány erőpolitikája. Hogy mindenki azt tesz, amit akar. Vagyis nem mindenki, csak az erősek, meg a még erősebbek. Aki meg szegény és gyenge, az vessen magára, az annyit is ér.

Tényleg ilyen országban akarunk élni? Nem inkább olyanban, ahol a törvények mindenkire vonatkoznak, kivétel nélkül? Nem is olyan régen még ezzel etetett minket Orbán Viktor:

„Az én felfogásom e tekintetben az, hogy (…) demokráciában a törvényeknek mindenkire vonatkozniuk kell - kivétel nélkül -, vagyis magára az államra és annak vezetőire is.” Orbán Viktor, 2010.09.07.

De ne csüggedjünk, mert van miben bíznunk - leginkább saját magunkban! Értésére kell adnunk Orbánnak és képviselőinek, hogy nem hagyjuk magunkat! Mert ha mostaninak nem is, a korábbi Orbán egy-két szavának még hihetünk:

„Egy demokráciában általában a demokratáknak van igazuk. Egy demokráciában nem képzelhető el, hogy a kormány a saját programját egyetlen lehetséges útnak minősítse. Egy demokráciában mindig van más út, ha az emberek úgy döntenek." Orbán Viktor, 2007.03.12.

Mutassuk meg tehát, hogy van más út!