Bár Botos Katalin és a Népesedési Kerekasztal javaslata az elmúlt hetekben meglehetősen felpörgette a nyugdíjrendszerrel és a demográfiai helyzettel kapcsolatos hazai közbeszédet, Varga Mihály igyekezett lehűteni a kedélyeket. A miniszter szerint ugyanis 2030-ig nem változik a nyugdíjrendszer, hiszen „a magyar nyugdíjrendszer stabil, a magyar nyugdíjak értékállóságát az elmúlt években biztosítani tudta a kabinet.” Nem értjük ugyan, hogy 3000 milliárd forintnyi nyugdíjcélú megtakarítás elégetése hogyan biztosíthatná a jövő nyugdíjait, de ezen most lépjünk túl. Foglalkozzunk inkább azzal, hogy tényleg minden rendben van-e a nyugdíjrendszerrel.
Ha Varga Mihály helyett a demográfusokat kérdezzük, akkor nem kapunk ilyen megnyugtató választ.
Az Eurostat népesedési előrejelzése szerint például míg 2010-ben még négy munkaképes korú jutott egy 65 évnél idősebb nyugdíjasra, addig 2025-ben már csupán három, 2050-ben pedig csak kettő lesz ez az arány. Más szóval: 50 év múlva minden harmadik ember 65 év feletti lesz. Az alábbi ábrán jól látható, hogy felül karcsúsodik, míg alul szélesedik majd a magyar korfa. Azaz két folyamat is rontja a demográfiai állapotunkat: a csökkenő születésszám és az – egyébként önmagában örvendetes – emelkedő várható életkor.
Mindezt az állami nyugdíjrendszer várhatóan nagyon meg fogja érezni, hiszen egyre kevesebb dolgozó befizetéseiből kell kifizetni a nyugdíjasokat. Ezért is mondják közgazdászok és nyugdíjszakértők már évek óta, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatatlan.
Ezen feltehetően Botos Katalin ötlete sem segítene túl sokat. Mert amellett, hogy diszkriminatív és büntető jellegű, nem is a megfelelő végén ragadja meg a problémát. („A tapasztalatok azt mutatják, hogy azokban az országokban magasabb a termékenység, ahol magasabb a női munkavállalás, illetve ahol a nőknek lehetőségük van visszatérni a munkaerőpiacra és összeegyeztetni a gyermeknevelést a munkahelyi teendőkkel (részmunkaidős foglalkoztatás, bölcsődei hálózat).” - Demográfiai jövőkép, Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, 2011. május, 6.o.)
De még a népesedési viszonyok esetleges javulása, a foglalkoztatottság növelése, a feketemunka visszaszorítása esetén sem bízhatunk abban, hogy a trend alapvetően megváltozna, és a jövőben több nyugdíjra számíthatnánk. Nem úszhatjuk meg tehát a hosszú távú megtakarításokat, és a nyugdíjrendszer átalakítását. Szükség van a nyugdíjpolitika megújítására. Olyan nyugdíjreform kell, amely az öngondoskodást helyezi a középpontba, és nem ringatja a polgárokat abba a téves hitbe, hogy az állam teljes mértékben gondoskodni tud róluk.
