„Magyarország jobban teljesít az emberek mindennapi terheinek könnyítésében.” Nem először, és nem is utoljára használjuk ezt az Orbán idézetet.
„Ma több szegény él Magyarországon, mint a Bokros-csomag idején, a kormány három év alatt nem tudta megfékezni a 2008-ban felgyorsult elszegényedést. Sokan nem a lecsúszástól félnek, hanem már túl vannak rajta.” Ezek a mondatok már Fekete Emesétől származnak. Nehéz lenne ennél tömörebben és velősebben összefoglalni a szomorú valóságot.
Vajon mit érhet Orbán Viktor a mindennapi terhek könnyítése alatt, ha a háztartások 61 százaléka arra kényszerül, hogy visszafogja a kiadásait? Talán jó irányba haladnak a dolgok, ha a magyarok közel kétharmada egyre kevesebb és egyre silányabb élelmiszert tud csak megvásárolni?
Vajon mit tett ez a kormány a rászorulókért és az elesettekért, ha közel 3 millió ember él az országban, aki nem engedheti meg magának, hogy minden második nap húst egyen?
Vajon nyernek-e annyit a legszegényebbek a 10%-os rezsicsökkentésen, hogy fizetni tudják a 2013 óta bevezetett több tucatnyi adót?
A szembesítő adatsorok nyilván kellemetlenek. De ami még ennél is kellemetlenebb, hogy már statisztikák nélkül is üvölt az országról, hogy baj van. Ha az ember tesz egy rövid sétát, akár a főváros, akár valamelyik vidéki település utcáján, azonnal láthatja, hogy Magyarország egyre szegényebb. Az emberek arcára kiült a reménytelenség, az üzletek sorra zárnak be, a belső fogyasztás visszaesése pedig megtizedeli a vállalkozásokat.
Erős középosztály nélkül nincs erős gazdaság. Magyarországon hozzávetőlegesen 200.000 középosztálybeli szegényedett el az elmúlt években. Bravó.
Szembesítésünkhöz a Tárki adatait használtuk.