"Magyarország egyetlen esélye a tudásalapú társadalomban rejlik, jövőjét a kiművelt emberfők határozzák majd meg." – néhány nappal a tandíjat is elsöprő szociális népszavazás előtt még így fogalmazta meg krédóját az ellenzéki Orbán Viktor. Pár évvel később miniszterelnökként radikálisan csökkentette a felsőoktatási intézmények támogatását, tandíjat vezetett be, és az Alaptörvénybe íratta a röghöz kötés intézményét. A hallgatói szerződéssel most tovább trükközik a kormány: szerdán látszólag beadta a derekát, de valójában csak a kontraktus aláírását törölte volna el, a fiatalok elé gördített akadályokat nem. Most éppen ott tart a folyamat, hogy a szerződést egyszerűen csak átkereszteli nyilatkozatra. Ember legyen a talpán, aki ezt nyomon tudja követni.

A politikusok már csak ilyenek. Ellenzékben ígérgetnek, kormányon hitegetnek és sarcolnak…Vághatnánk rá egykedvűen, de itt mégiscsak az ország esélyeiről, gyerekeink jövőjéről van szó. Magyarország szépen lassan kiürül. London már most a második legnagyobb magyar város, a tehetséges fiatalok közül pedig egyre többen döntenek úgy, hogy nem idehaza csinálnak karriert. Így mondanak ítéletet a kormány politikájáról.

És ez a folyamat már egész korán megkezdődik: már az érettségi után igyekeznek elhagyni az országot. Ráadásul épp a legtehetségesebb diákok mennének el, ami a legnagyobb csapás az ország számára.

Az elmúlt két évben kevesebb, mint tízezer fővel csökkent az érettségizők száma, ugyanakkor közel ötvenezerrel csökkent a felsőoktatási intézménybe jelentkezők száma. Köszönhetően a kormány kiszámítható, következetes és legfőképp szakszerű oktatáspolitikájának.

Hogy lehet ekkora a különbség? A válasz egyszerű: inkább külföldi egyetemekre akarnak menni. Olyan egyetemekre, ahol színvonalas képzésben részesülhetnek, mert az intézmény nincs rákényszerülve az oktatók kivéreztetésére vagy elbocsátására. Ahol van pénz fűtésre még a téli vizsgaidőszakban is. Ahol van forrás a gyakorlati tudás elsajátításához elengedhetetlen eszközökre. Ahol a kormány nem a jogaiért felszólaló diákságot démonizálja ahelyett, hogy gondoskodna a jövőjükről.

A korrektség kedvéért azért ismerjük el, hogy a röghöz kötés mellett a kormány más eszközöket is bevet a fiatalok marasztalására, illetve hazacsábítására: Munkahelyteremtés helyett verbális zsíros kenyereket osztogat. Hát igen, a cipész maradjon a kaptafánál. De azért ennek nem jósolunk nagy sikert.