Szembesítés

"Magyarország egyetlen esélye a tudásalapú társadalomban rejlik, jövőjét a kiművelt emberfők határozzák majd meg." – néhány nappal a tandíjat is elsöprő szociális népszavazás előtt még így fogalmazta meg krédóját az ellenzéki Orbán Viktor. Pár évvel később miniszterelnökként radikálisan csökkentette a felsőoktatási intézmények támogatását, tandíjat vezetett be, és az Alaptörvénybe íratta a röghöz kötés intézményét. A hallgatói szerződéssel most tovább trükközik a kormány: szerdán látszólag beadta a derekát, de valójában csak a kontraktus aláírását törölte volna el, a fiatalok elé gördített akadályokat nem. Most éppen ott tart a folyamat, hogy a szerződést egyszerűen csak átkereszteli nyilatkozatra. Ember legyen a talpán, aki ezt nyomon tudja követni.

A politikusok már csak ilyenek. Ellenzékben ígérgetnek, kormányon hitegetnek és sarcolnak…Vághatnánk rá egykedvűen, de itt mégiscsak az ország esélyeiről, gyerekeink jövőjéről van szó. Magyarország szépen lassan kiürül. London már most a második legnagyobb magyar város, a tehetséges fiatalok közül pedig egyre többen döntenek úgy, hogy nem idehaza csinálnak karriert. Így mondanak ítéletet a kormány politikájáról.

És ez a folyamat már egész korán megkezdődik: már az érettségi után igyekeznek elhagyni az országot. Ráadásul épp a legtehetségesebb diákok mennének el, ami a legnagyobb csapás az ország számára.

Az elmúlt két évben kevesebb, mint tízezer fővel csökkent az érettségizők száma, ugyanakkor közel ötvenezerrel csökkent a felsőoktatási intézménybe jelentkezők száma. Köszönhetően a kormány kiszámítható, következetes és legfőképp szakszerű oktatáspolitikájának.

Hogy lehet ekkora a különbség? A válasz egyszerű: inkább külföldi egyetemekre akarnak menni. Olyan egyetemekre, ahol színvonalas képzésben részesülhetnek, mert az intézmény nincs rákényszerülve az oktatók kivéreztetésére vagy elbocsátására. Ahol van pénz fűtésre még a téli vizsgaidőszakban is. Ahol van forrás a gyakorlati tudás elsajátításához elengedhetetlen eszközökre. Ahol a kormány nem a jogaiért felszólaló diákságot démonizálja ahelyett, hogy gondoskodna a jövőjükről.

A korrektség kedvéért azért ismerjük el, hogy a röghöz kötés mellett a kormány más eszközöket is bevet a fiatalok marasztalására, illetve hazacsábítására: Munkahelyteremtés helyett verbális zsíros kenyereket osztogat. Hát igen, a cipész maradjon a kaptafánál. De azért ennek nem jósolunk nagy sikert.

„Ha cigánygyerekek potyognak az égből, akkor is meg kell teremteni 10 év alatt 1 millió munkahelyet.” – jelentette ki Orbán Viktor 2013. január 23-án Vásárosnaményban. Az üzenet meglehetősen egyszerű, a célkitűzés ambiciózus. Vajon van bármi realitása az ígéret beváltásának? Vajmi kevés.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) február végén 676,5 ezer álláskeresőt regisztrált, ami azt jelenti, hogy alig 1 hónap alatt 28 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma Magyarországon.

Az adatokból világosan látszik, hogy elmúlt hónapban nagyon rákapcsoltunk. Egyre gyorsabban csúszunk le a lejtőn. Soha nem volt még ennyi fiatal munka nélkül: 5196-al több 25 év alatti magyar várja, hogy tudását megfizessék, és a szakképzetlen álláskeresők kategóriája is rekordot döntött. Esetükben csaknem 15 ezres növekedésről beszélhetünk, mindössze egy hónap alatt. És ezzel a sornak még nincs vége, hiszen csúcson a pályakezdő és az ellátásban nem részesülő álláskeresők száma is.

Ha az Orbán-kormány eddigi három éves teljesítményét tekintjük, akár már most kijelenthetjük: bár a Fidesz a csillagokat is lehazudta az égről a kampányban, Viktor kormányzása végül szegénységbe és reménytelenségbe taszította az országot. Hogy csak egy adatot említsünk a sok közül: 2010 óta 43 százalékkal nőtt a pályakezdő álláskeresők száma.

Ha a foglalkoztatási adatok ilyen ütemben alakulnak tovább, 10 év alatt több mint 1 millió új munkanélkülit teremt a Fidesz. 

Ahhoz képest, hogy az új Alaptörvényt gránitszilárdságúra tervezték, lassacskán képtelenség egy-egy módosítást feldolgozni még azelőtt, hogy újra belepiszkítana belepiszkálna a Fidesz a  jogforrási hierarchia csúcsát jelentő anyagba. Már a küszöbön az 5. alkotmánytoldozgatás, de azért nézzük meg, milyen következményekkel járhat a 4. etap, ami komoly felháborodást váltott ki itthon és szerte Európában.

A Fidesz ma már a sztálinista és a rákosista jelzőkkel illeti a ’89-es Alkotmányt (mintha csak a Jobbikot hallanánk), pedig a rendszerváltás idején még egészen máshogy vélekedtek a párt politikusai. "Épp az volt a vicc tárgya akkoriban, hogy csak egy mondat maradt a régiben változatlan, az, hogy a Magyar Köztársaság fővárosa Budapest. Mindannyian, akik részt vettünk a megalkotásában, Orbán Viktorral együtt magunkénak éreztük ezt a szöveget" – nyilatkozta még két éve egy neve elhallgatását kérő, az ellenzéki tárgyalásokon résztvevő jogász.

A régi, demokratikus Fidesz még hitt a ’89-es Alkotmányban (annak minden apróbb hibájával együtt), de jött egy új, pártállami Fidesz, és szőnyegbombázással sújtotta a törvényt, elpusztítva ezzel a jogállamiságot.

Vegyük sorra a bolondok napján életbe lépő módosításokat, a teljesség igénye nélkül:

1. A Fidesz bármit megtehet. Minden kontroll megszűnt Orbán Viktor felett, azt írathat bele az Alaptörvénybe, amit akar. Akár azt is, hogy húsz évig nem lesznek választások, akár azt is, hogy minden iskolában, közintézményben vagy hivatalban az ő életnagyságú szobra előtt kelljen reggelente 10 percet hajbókolni. Sem az alkotmánybíróság, sem a köztársasági elnök nem emelhet kifogást. És persze mi, mezei választópolgárok sem. (Pedig Áder Jancsi már eddig is vadászkutyaként őrködött az alkotmányosság felett.)

2. XXI. századi jobbágyság, röghöz kötött fiatalság. Azok a fiatalok, akik államilag finanszírozott képzésben vesznek részt, a diploma után csak Magyarországon vállalhatnak munkát. Kifizetjük a gyerek hegedűóráit, de nem engedjük el a párizsi testvériskolában szervezett koncertre. Gyakoroljon tovább a konyhában, kalapozzon pénzt az aluljáróban. Az legalább a miénk. A kormány teljes reménytelenségbe taszítja a tehetséges fiatalokat, ahelyett, hogy arra ösztönözné őket: lássanak világot, szerezzenek tapasztalatot, és a felhalmozott tudásukat itthon kamatoztassák. Az ország érdekében. A mi érdekünkben. És nem utolsó sorban a saját érdekükben.  

3. Fideszre szabott kampányszabályok. A pártok 2014-ben már csak a Fidesz uralta közszolgálati rádiókban és tévékben, illetve a Simicska hengereken hirdethetnek. Az ellenzék nyugodtan tépje csak a száját a teljesen lezüllesztett M1-en, amíg a választók a Barátok Közt szünetében egy nem létező, alternatív Magyarországot ismerhetnek meg. A kormányzati hirdetésekre ugyanis nem vonatkozik a korlátozás.

4. Sokkal kevesebb család. Az Alaptörvény már nem tekinti családnak a házasságban nem élő élettársakat. Sőt, még az árva gyermek és nevelőszülei együttélését sem. Ha családot akarsz, alapítani, jó keresztény módjára először házasodj meg. A Fidesznek most éppen ez tetszik, ne finnyáskodj!

5. Megtépázott vallásszabadság. Csak az Országgyűlés ismerhet el egy vallási közösséget egyházként, kétharmados többséggel. Magyarul: jelenleg a Fidesz, csak és kizárólag a Fidesz döntheti el, hogy Magyarország elfogadja-e vagy sem, amiben hiszel.

6. Megnyílik az út a koncepciós perek előtt. A kormány az Országos Bírói Hivatal elnöke révén kedvére helyezhet pereket egyik bíróságról a másikra. Ha nem tetszik nekik egy bíró, ha nem biztosak benne, hogy a Fidesz érdekei szerint ítélkezik, máris átpasszolhatják egy lojálisabbnak az ügyet. Így lehet intézményesíteni a koncepciós pereket, így lesz előbb kész az ítélet, mint a vádirat.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném lassan mondani, hogy minden szocialista és szabad demokrata megértse: el a kezekkel a független intézményektől, el a kezekkel a független magyar bíróságtól! Áder János, 2003. november 17.

Történelmi nap volt Magyarországon 2013. március 11. Egyrészt azért, mert új korszakba lépett Magyarország: most már papírunk van arról, hogy nincs kontroll az országgyűlés fölött, és erőből azt csinálhat a kétharmad, amit nem szégyell. (Vagyis bármit, hiszen az elmúlt évek alapján nem tudjuk elképzelni, hogy bármit szégyellnének.) Másrészt pedig azért volt történelmi nap, mert teljes valójában bemutatkozott Orbán Viktor: az, hogy szóra sem méltatta az alaptörvény-módosítást, jól mutatja, mit is gondol ő kormányon, hatalmi pozícióban a jogállamiságról, jogbiztonságról, fékekről és ellensúlyokról.

Mert ahelyett, hogy ezekről beszélt volna, és a nyilvánosság előtt megindokolta volna a 4. alaptörvény-módosítást, megalázta a bíróságokat és jelenetet rendezett, hogy elterelje a figyelmet, mint a bűntudatos kisgyerek. Rögtönzött nekünk egy Mónika-showt, hogy a hülye is átélhesse: "...a bíróság döntése botrányos. Maga a botrány. De Magyarország ma már elég erős a magyarok érdekeinek érvényesítéséhez.” (Úúpsz, ez egy másik link bocs! Ez a jó!) Délután pedig azt is bejelentették, hogy aláírásgyűjtést kezdenek maguk mellett. (Majd jön idővel a békemenet is, nyugi. És hogy a rezsicsökkentés csak a kampányidőszakra lesz érvényes, hogy a választások után majd visszavonják? Majd elmagyarázza a Giró-Szász, a Kapitány vagy a Selmeczi Sütis Gabi, oszt jó napot!)

Szóval jól hazavágták egy hét alatt az olyan büdös ködös dolgokat, mint a jogállam meg a jogbiztonság. Az Alaptörvény 4. módosítása (az összes fideszes és néhány jobbikos képviselő asszisztálásával - itt a szégyenlista) tulajdonképp gittegyletet csinál az alkotmánybíróságból. Lehetővé teszi ugyanis, hogy minden kontroll nélkül az kerüljön bele az alaptörvénybe, ami a kétharmadnak tetszik. Függetlenül attól, hogy ez esetleg sért valamely alapjogot, netán ellentmond az Alaptörvény egy másik rendelkezésének. Ez volt eddig az egyik fogaskerék a fékek és ellensúlyok rendszerében.

Na, de hát mi is ezzel a baj, kérdezhetnénk, ha egyszer kevesebbet kell fizetni a fűtésért és a világításért? Mert hát egyikünk sem az alaptörvénnyel, netán a demokratikus jogaival fűt, nem? És bár egyesek szerint az ilyesmi ideák fáklyaként lobognak, azért ilyen fényben nem lehet olvasni, szó se róla. Vagyis kit érdekel mindez a belvárosi libsiken kívül?

A rögvalóság az, drága polgártársaim, hogy ez bizony mindenkit érint. Szakadjunk el kicsit az emelkedett környezettől, jöjjünk ki a parlamenti patkóból, és fordítsuk le magunknak, mi is történt hétfőn. Valaki azt mondta, hogy ő bizony magasról tesz arra, hogy mit mond pár jelmezes hülye. Hiszen ő jobban tudja, mi az igazság! Megoldja ezt majd ő maga, okosba’, nincs itt semmi látnivaló. Az áldozat családja bosszút áll a tettesen (vagy akit annak hisz), mert leszarja a bíróságot. A házmester megtartja a pénzt, amit a társasháztól csent el (esetleg a bírósági ítélet ellenében aláírást is gyűjt maga mellett a ház lakói körében, a szuper felújításokra hivatkozva - amik közben neki csurrant-cseppent). Aki siet, áthajthat a piroson, mert miért ne (a zavaró gyalogosokat esetleg elüti vagy elveri közben).

Mi rajzolódik ki előttünk? Egy olyan ország képe, ahol a bíróság döntéseit senki nem tartja be. Mert miért tartsam be én, ha a másik sem teszi? És pláne, ha a kormány sem tartja be? Hát hülye leszek én adót fizetni? Ezt üzeni sajnos polgárainak Orbán Viktor és a kormány erőpolitikája. Hogy mindenki azt tesz, amit akar. Vagyis nem mindenki, csak az erősek, meg a még erősebbek. Aki meg szegény és gyenge, az vessen magára, az annyit is ér.

Tényleg ilyen országban akarunk élni? Nem inkább olyanban, ahol a törvények mindenkire vonatkoznak, kivétel nélkül? Nem is olyan régen még ezzel etetett minket Orbán Viktor:

„Az én felfogásom e tekintetben az, hogy (…) demokráciában a törvényeknek mindenkire vonatkozniuk kell - kivétel nélkül -, vagyis magára az államra és annak vezetőire is.” Orbán Viktor, 2010.09.07.

De ne csüggedjünk, mert van miben bíznunk - leginkább saját magunkban! Értésére kell adnunk Orbánnak és képviselőinek, hogy nem hagyjuk magunkat! Mert ha mostaninak nem is, a korábbi Orbán egy-két szavának még hihetünk:

„Egy demokráciában általában a demokratáknak van igazuk. Egy demokráciában nem képzelhető el, hogy a kormány a saját programját egyetlen lehetséges útnak minősítse. Egy demokráciában mindig van más út, ha az emberek úgy döntenek." Orbán Viktor, 2007.03.12.

Mutassuk meg tehát, hogy van más út!

„A magyar emberek hisznek az erős forintban. Jó okuk van erre, mert tudják, ha a forint gyenge, akkor emelkednek az árak, és ez lerontja az ő munkájuk értékét, leértékeli a keresetüket.” – 2003. február 6-án még így vélekedett Orbán Viktor a gyenge forintról, és teljesen igaza volt.

Minél gyengébb a forint, annál kevesebbet ér a fizetésünk, annál több törlesztőrészletet kell havonta kicsengetnünk, és annál drágább a családi utazás. Külföldön és belföldön egyaránt. Az üzemanyag lassan megfizethetetlen, a devizahitelesek helyzete pedig egyre kilátástalanabb.

Egy átlagos lakáshitel havi törlesztőrészlete a kormányváltás pillanatában még 67 384 forint volt. Ezt az összeget önmagában az árfolyam emelkedése 89 908 forintra duzzasztotta. A különbség több mint 22 000 forint. Ez csaknem a fele annak az összegnek (47 000 forint), amiből Zsiga Marcell fideszes országgyűlési képviselő szerint biztosan meg lehet élni.

De nem csak a devizahitelesek életét nehezíti meg a forint gyengülése, hanem mindenkiét. Az állítólagos rezsicsökkentéssel csak kiszúrja a szemünket a kormány, a szándékos forintgyengítés miatt ugyanis ennek a legfeljebb pár ezer forintos megtakarításnak a sokszorosát veszítjük el.  

Szembesítésünkben a Magyar Nemzeti Bank árfolyamra és a háztartási szektor hitelállományára vonatkozó statisztikáit, a KSH üzemanyagárra és külföldi utazásokra vonatkozó adatait, illetve a Portfolio.hu devizaalapú lakáshitelekre vonatkozó elemzését használtuk fel. A külföldi utazások tipikus költségeire pedig a következő oldalakról gyűjtöttünk információkat: síbérlet, kastélylátogatás, cukrászda, múzeum, hostel,étterem.

„Tudja Ön, hogy melyik európai országban csökkent 10 százalékkal a lakossági gáz, áram és a távhő ára idén januártól?” – Igen tudjuk. Ez az új véres kard, amit Orbán Viktor körbehordoz az országban. Ez ma a jó kormányzás alfája és omegája. Ez az intézkedés írja majd át egy tollvonással a mélyszegénységi adatokat. Ez a 10% tölti majd tele az ürességtől tátongó családi kasszákat.

Ne vegyük el a kormányzat kenyerét, lássuk, milyen választ ütöttek össze a Fidesz kommunikációs boszorkánykonyhájában: Magyarország ma már az európai válság ellenére is képes könnyíteni az emberek életén. 2013 januárjától minden magyar háztartásban tíz százalékkal kevesebbet kell fizetni a gázért, a villanyért és a távhőért.”

Valóban mindenkit érint a 10%-os csökkentés? Korántsem.

Egy árva petákkal sem csökkentek a költségei azoknak a családoknak, akik szénnel vagy fával fűtenek. Sőt. Tekintve, hogy a szén ára 8, a tűzifáé pedig 9 év alatt megduplázódott, számos háztartásban bizony jelentősen növekedtek a kiadások.

De koncentráljunk csak azokra, akiket érint az intézkedés. Tényleg több pénz marad hó végén a zsebükben? Aligha.

Miközben a kormány a háztartások számláját csökkentette, a nagyobb vállalkozások energiadíját megemelte. Mi a garancia arra, hogy ezek a vállalatok nem hárítják át az elviselhetetlen terhek egy részét? Semmi. Nem akarnak csődbe menni, nem akarnak újabb munkatársakat elbocsátani. Egyszerűen nem tehetnek mást.

A háztartási áramár 10 százalékos csökkentése brutális többletterhet jelent a versenypiacnak, hiszen a kormány 10-30 százalékkal, több mint 13 milliárddal emelte a rendszerhasználati díjukat. A gázár pedig az ipari fogyasztók számára már a rezsicsökkentés előtt is jobban emelkedett, mint a lakosság esetében. 2010-2012 között fogyasztástól függően minimum 21, de volt, hogy 91 százalékkal nőtt az ipari gázár. A Fidesz ismét pofonvágta azokat a vállalatokat, akik adóforintjaikkal már amúgy is jelentősen hizlalták a közös kasszát, és munkahelyek ezreit teremtették meg kis hazánkban.

Valóban képes a kormány az európai válság ellenére is könnyíteni az emberek életén? Nem képes, de láthatóan nem is akar.

Lehet, hogy pár száz forinttal kevesebb rezsit kell fizetnünk (már akinek!), de összességében jóval többet kell kipengetnünk a hónap végén. A kormány az egyik kezével átnyújt egy lyukas garast, a másik markával pedig kiüríti a zsebeinket. Bevezette Európa legmagasabb ÁFA kulcsát (27%), a bankadót, a sárgacsekk adót, a kiskertadót, a telekommunikációs különadókat, és még egy tucat olyan sarcot vettet ki, ami a hó végén egytől egyig a magyar családok pénztárcáját terheli.

Arról már ne is beszéljünk, hogy 2010 és 2012 között a tojás ára 31 százalékkal, a liszt ára 35 %-kal, a tejé 15 %-kal, a kenyéré pedig 17%-kal emelkedett.

A magyar családok immáron fűtött lakásaikban éhezhetnek. Nesze neked rezsicsökkentés.

(Szembesítésünkben a KSH egyes termékek éves átlagárára vonatkozó adatait és az Eurostat lakossági és ipari gázár statisztikáit, valamint a Magyar Energiakereskedők Szövetségének háttéranyagát használtuk fel.)

„Magyarország jobban teljesít” – tudtuk meg Orbán Viktortól február 22-én. Ezzel a szlogennel még nagyon sokszor találkozni fogunk. Nemcsak az újabb kormányzati propaganda portálon (amely időközben rejtélyes módon eltűnt), hanem az utcákon, az óriásplakátokon és a Simicska hengereken is. Van igazság a miniszterelnök szavaiban: Magyarország, a magyar emberek valóban jobban teljesítenek, de ezt nem az előrejutás reményében, hanem a túlélés érdekében teszik.

Kénytelenek vagyunk a korábbinál is többet dolgozni, hogy meg tudjuk tartani az állásukat, és ne a mi nyakunkra feszüljön a kasza, ha munkaadónk - a vállalat, az egyetem, a kis-és középvállalkozás vagy a sarki fűszeres vezetője - úgy dönt: nincs bevétel, nem megy tovább, jön a leépítés.

Így értelmezte a foglalkoztatottsággal kapcsolatos számokat a kormányzati propaganda portál:

"Míg az előző kormányok idején folyamatosan emelkedett a munkanélküliek száma, az elmúlt két évben ez a rossz tendencia megfordult, és immár növekszik a foglalkoztatottak száma."

És akkor most nézzük meg a kormány teljesítményét, és hagyjuk szóhoz jutni Orbán Viktor és Matolcsy György legádázabb ellenségeit: a tényeket.

1. A munkanélküliek száma a 2012. november - 2013. január közötti időszakban csaknem félmillióra rúgott (átlagosan 486 352 magyarnak nem volt munkahelye). Ez 11 621 fővel több, mint egy évvel korábban, és bő 30 ezerrel haladja meg a három évvel ezelőtti értéket. Micsoda trendforduló és siker: az Orbán kormány regnálása alatt 30 752 fővel nőtt a munkanélküliség.

2. Idén januárban a pályakezdő álláskeresők száma 73 772 fő volt, három év alatt közel 40 százalékkal nőtt a pályakezdő álláskeresők száma. A ciklusban az „orbáni elrugaszkodás éve” produkálta a legrosszabb adatokat: 2012-ben 14 466-val több tehetséges fiatal került kilátástalan helyzetbe.

3. Januárban 178 372 tartósan regisztrált álláskereső figyelte, vajon mennyi teljesül a 1 millió új munkahely ígéretéből. A 2011-ben tapasztalható átmeneti javulást tehát agyonverte az „orbáni elrugaszkodás éve”: egy év alatt 41 894 munkanélkülivel bővült azok száma, akik már legalább egy éve megszakítás nélkül szerepeltek a nyilvántartásban.

4. Az ellátás nélküli álláskeresők száma januárban 343 085 fő volt. 343 085 magyar állampolgár várta a csodát és az ígéretek valóra váltását. Persze álláskeresési támogatás és szociális ellátás nélkül. Számuk 2010 óta folyamatosan növekszik, de tavaly itt is elrugaszkodást tapasztalhattunk: 32 464 fővel többen keresnek ma állást ellátás nélkül, mint egy évvel korábban.

Akármelyik adatot nézhetjük, akárhogyan számolhatunk, a végeredmény ugyanaz: a kormányzati propaganda portál hazudik, a kormány rosszul teljesít. Nagyon rosszul.

(Szembesítésünkben a KSH munkanélküliekre vonatkozó adatait, valamint a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat havi statisztikáit használtuk fel.)

„Fizettél már életedben adót?” Ezt a kérdést vágta nemrég a Hallgatói Hálózat képviselőjének fejéhez Szepesi Miklós Zsolt, debreceni futballhuligán, a Fidesz 2010-es képviselőjelöltje, majd láthatóan roppant elégedett volt magával. Mint ahogy az a másik focidrukker is, aki az ELTE hallgatói fórumán háborodott fel azon, hogy az egyetemisták ingyen akarnak tanulni, miközben szerinte nem dolgoznak.

Tegyük most félre, hogy a Hallgatói Hálózat követelései között nem szerepel a tandíjmentesség, foglalkozzunk inkább azokkal a kormány politikájában is visszaköszönő általános vádakkal, amelyek széles körben elterjedt tévhitekre alapozva, szembeállítják egymással a haszontalannak tartott tanulást és a munkát. Ez a különbségtétel ugyanis egyértelműen hamis.

Először is – nem beszélve arról, hogy sok egyetemista már tanulmányai mellett is nem kevés adót fizetve dolgozni kényszerül – maga a tanulás is munka, szellemi erőfeszítés, még akkor is, ha a focidrukkerek többsége ilyet még nem tapasztalt.

Másodszor, a munkához jutást ma leginkább a felsőfokú végzettség képes segíteni. A diplomás munkanélküliségről szőtt mítoszokkal szemben az adatok azt bizonyítják, hogy a főiskolát vagy egyetemet végzettek tudnak a legkönnyebben elhelyezkedni. A Tárki épp most megjelent Társadalmi riportjában közölt KSH-adatok szerint ebben a körben 4-5 százalék a munkanélküliség, míg az alacsonyabb végzettségüknél 10 százalék fölött, a képzetlenek esetében pedig jóval 20 százalék fölött van a munkanélküliségi ráta.

Harmadszor, az adatok azt is mutatják, hogy csak felsőfokú végzettséggel lehet jelenleg az átlagost meghaladó keresethez jutni. Ebből következően a diplomások adók formájában is jóval többet adnak a közösbe, nem beszélve mindarról a pénzben nem kifejezhető hozzáadott értékről, amelyet több magasan képzett ember jelent egy ország számára.

Ezért nagy baj, hogy az az Orbán Viktor, aki 2010-ig egészen mást képviselt, most – az egyébként sehol a világon nem létező önfinanszírozó rendszerről szónokolva – leépíti a felsőoktatást. Minden kormányzati állítással szemben ugyanis a hallgatói létszám majd tizedével lesz kevesebb, miközben az intézmények támogatását több mint harmadával csökkenti a kormány (lásd az ábrát).

Nem meglepő ezután az sem, hogy a hallgatói szerződés kényszerét (azaz a röghöz kötést) alkotmányba kell emelni. A kormány ezzel beismeri: nem tud olyan jövőt biztosítani az országnak, hogy a fiatalok itthon maradjanak. Orbán lemondott a jövőről, legfeljebb a világról mit sem tudó focidrukkerek álmát valósíthatja meg.